Néprajzi gyűjtemény

A néprajzi gyűjtemény alapja az a tárgyegyüttes, amelyet a városi múzeumalapítási kísérletek során az 1900-as évek elején, majd az 1930-as években, Göcsej turisztikai népszerűsítése során a környék falvaiból válogattak össze. Az így létrejött Göcseji Gyűjtemény anyagának legnagyobb hányada megsemmisült a vasútállomás 1945-ös bombázásakor. A múzeum alapítása után az néprajzos-igazgató, Dr. Szentmihályi Imre Keszthelyről igényelte vissza a megmaradt, mintegy négyszáz darabot, majd több évtizedes munkával a múzeumba hozta Göcsej és környéke paraszti és kisnemesi kultúrájának legjelentősebb tárgyi anyagát.

Mivel az időközben felépült Falumúzeum is a gyűjtemény része, elmondhatjuk, hogy a falusi élet minden szegmenséből, és a 18. századtól a jelenkorig minden korszakából rendelkezünk tárgyi és írásos anyaggal.
Legteljesebben az épület és lakáskultúra reprezentált a gyűjteményben, de a pásztorművészet, a textil – ezen belül különösen a szőtteskultúra –, a népi vallásosság tárgyai és a kerámiaanyag is rendkívüli jelentőségű. A Néprajzi Múzeum mellett itt látható az ország legnagyobb mángorlógyűjteménye.

(Marx Mária, etnográfus-főmuzeológus)