A Vállus községtől délkeletre található Szentmiklóskút nevezetű pálos kolostor régészeti kutatása a napokban kezdődött meg. A helyi kezdeményezés eredményeképpen, továbbá a vállusi önkormányzat, magánszemélyek és a Bakonyerdő Zrt. támogatásának köszönhetően a Göcseji Múzeum és a Balatoni Múzeum közös összefogásával, pécsi régészhallgatók részvételével valósult meg a feltárás.
A pálos kolostor eredetét és történetét homály fedi, az épületet csupán egyetlen, 1429-es keltezésű oklevél említi. Pusztulásának körülményei sem ismertek, annyi bizonyos, hogy Gyöngyösi Gergely pálos rendfőnök 1520 körül tett látogatása során keletkezett leírás a kolostort már nem említi.
Az erdei környezetben, a kéktúra útvonal mentén elhelyezkedő rom földdel fedett és sűrű növényzettel takart alapfalai „láthatatlanok” az arra járók számára. A kolostor egykori alaprajzát 1978-ban Guzsik Tamás csupán felszíni terepalakulatok alapján rajzolta meg.
Az idei évben meginduló tervásatás célja a kolostor alaprajzának tisztázása, alapítási idejének meghatározása. Az épületkomplexumot észak-déli irányban teljes szélességben átszelő és szerencsés helyen kijelölt kutatóárokban előkerült a kolostor keleti fala, a templom sokszögű szentélyzáródású, támpillérekkel megerősített szentélye és a sekrestyéből kivezető vízelvezető kővályú. A hosszanti kutatóárokra merőlegesen kijelölt árokban a kerengő kutatása során előkerült egy pálos szerzetes sírja is. A leletanyag és az eddig megismert alaprajz arra utal, hogy a kolostort a 14. század első felében építették és a 16. század elején pusztulhatott el.
A régészeti kutatások távlati célja a romok konzerválása és láthatóvá tétele a nagyközönség számára. A helyi lakosság összefogásának, az önzetlen támogatásoknak, továbbá a két múzeum munkatársaiból és a régészhallgatókból összeállt lelkes csapat munkájának köszönhetően nagy előrelépés történt a cél érdekében.
Simmer Lívia
ásatásvezető régész
