2012-ben a fal vizesedése miatt felújítási munkálatok kezdődtek az andráshidai templomban, melyet a korábbi, 1996-os felújítás során használt cementes vakolat okozott. Tavaly ősszel a karzaton elektromos hiba miatt tűz keletkezett, melynek füstje a templom boltozatát bekormozta. Az újabb kár a templom teljes rekonstrukcióját szükségessé tette.
A felújítási munkálatok idén nyár végén kaptak lendületet, melynek során a múzeum munkatársai régészeti szakfelügyeletet végeztek a szigetelési munkálatok közben. Ekkor terelődött szakmai figyelmünk az épületre. A felújítás első szakaszában, a Simon Anna művészettörténész által elvégzett szondázó falkutatás számos építéstörténeti kérdést vetett fel, melyeket csak régészeti feltárással lehetett megválaszolni. A feltárást a felújítási munkálatok üteméhez igazodva, Zalaegerszeg önkormányzatának nagymértékű támogatásával végeztük el.
A munkálatok során célunk volt, hogy kiderítsük a 13. század második felében épült román templom eredeti, késő Árpád-kori apszisának formáját – melyet az 1785. évi felújítás során elbontottak –, ugyanis a falkutatás eredménye poligonális szentélyzáródást sejtetett, mely már a koragótika felé mutat.
A feltárás során megtaláltuk az egykori apszis hajóból indított falszakaszait, ugyanakkor sajnálattal állapítottuk meg, hogy az egykori fal nagy részének helyén csak az alapozási árkot áll módunkban megvizsgálni. Az árok felmérése során lettünk figyelmesek arra, hogy az északkeleti szakaszon tompaszögben megtörik az alapozási árok. A fennmaradt falindítások is tompaszöget zárnak be a ma is álló főhajó falaival. A falindítások és az alapozási árok jellemzői a poligonális szentélyzáródást valószínűsítik.
Az új információk szükségessé tették a kegyúri sír feltárását, melytől azt reméltük, hogy tartalmaz olyan viselethez tartozó tárgyakat (övcsat, sarkantyú), melyek segítenek pontosítani a templom építésének korát. A sír pontos lokalizálását lehetővé tette, hogy megtaláltuk az oltár helyét. A középkorban a kegyúr egyik fontos joga volt az oltár előtt lévő fő helyen temetkezni, ide általában a templom építtetőjét temették. A sír helyének kutatása során egy érdekes temetkezésre akadtunk. A templomalapító végső nyughelye fölé a későbbi időszakban egy gyermeket temettek, akinek a lábai között bőrszerű maradványokat találtunk. (A maradvány eredeti rendeltetésének kiderítése további vizsgálatokat igényel.)
A kegyúri sírt 220 cm mélységben találtuk meg, a csontváz fakoporsóban feküdt. A sírt még a középkor folyamán, a később odatemetett halottak sírgödrének ásása közben megbolygatták. Leletet sem a bontás során, sem pedig a sír felszedése során nem találtunk, ezért a koporsó fájából dendrokronológiai vizsgálatok céljára próbáltunk ép darabokat kiemelni, azonban rossz állapotuk miatt nem sikerült értékelhető anyagmintát nyernünk.
A források megemlékeznek a sír lehetséges tulajdonosáról. A templomhoz tartozó Andráshida (akkoriban még Lovászi néven emlegetik a források) birtokosa ekkoriban a Terjék nemzetség, akinek egyik tagja Terjék nembeli Andornak, akiben talán a templom építtetőjét tisztelhetjük.
A folyamatban lévő felújítás során a templom új burkolatot kap, melynek tervezésekor figyelembe veszik a régészeti feltárás eredményeit. A megújult templom burkolatában bemutatásra kerül a középkori apszis, valamint a templomalapító kegyúr sírjának helye is.
