Az Országgyűlés minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította. Kelet-Közép-Európában csaknem 1 millióan vesztették életüket a diktatúra következtében éhínségben, kényszermunkatáborokban vagy a kivégzéssel végződő koncepciós perek által. Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a politikai rendszer hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. Áldozat volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés lehetőségétől.
Erre az időszakra emlékeztek a POFOSZ Zala Megyei Szervezete tagjai a Kommunizmus Áldozatainak Emlékhelyén a Mártírok útja 5. szám alatt. Egy közösen megtekintett film után a beszélgetés során felidézték a rémségeket, az átélt borzalmakat. A túlélők a történetek elmesélése kapcsán újra átélték a megalázó órákat, felszakadtak az érzelmi sebek, kicsordultak a könnycseppek azokért, akiknek most jelen kellene lenniük, de már nincsenek az élők sorában: koholt vádak alapján meg kellett halniuk 20-25 évesen. A fiatalabb generáció kérdésére, hogy vajon hogyan dolgozták fel mindazt a szenvedést, amit átéltek, egy rövid mondat volt a válasz: "Ezt nem lehet feldolgozni."