A közelmúltban az egykori tulajdonos unokája két, örökségként rámaradt festményt kínált eladásra a Göcseji Múzeumnak. A két tájképet a keszthelyi Károly Gyula (1910-1989) festette, akinek ezek az első művei gyűjteményünkben. A művész 1939-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, Kandó László és Nagy Sándor növendékeként. Hangulatos zsáner- és tájképek mellett elsősorban vallásos kompozíciói ismertek. A Veszprémi Egyházmegye számos templomát (Dörgicse, Jásd, Garabonc, Cserszeg, Vörcsökpuszta, Zalavár stb.) dekorálta freskóival és oltárképeivel, ami egyházi körökben ismertté tette ugyan a nevét, azonban az 1950-1960-as években, pályája delelőjén a hivatalos elismerések és kiállítási lehetőségek messze elkerülték. Alkotásain a tradíciók megtartása mellett saját korának festői törekvései is megjelennek. Sokszereplős kompozícióihoz sok esetben az adott település ismert emberei szolgáltak modellként. E művek múlt századi egyházművészetünk hangsúlyos alkotásai a Dunántúlon. Kisebb képeinek egy részét a Balatoni Múzeum őrzi.
A most a Göcseji Múzeumba került két képe közül az egyik egy Balaton-felvidéki tájrészlet sétáló családdal (olaj, farost, 49x57,5 cm), míg a másik egy, a balatongyöröki Szépkilátó környékén készült, népviseletbe öltözött asszonyokat és gyerekeket mutató zsánerkép, a háttérben a Szigligeti öböl jellegzetes kulisszájával (olaj, vászon, 46x55 cm). Az alkotások a 20. század közepén is továbbélő, posztnagybányai jellegű tájfelfogás jellegzetes képviselői, s egyben egy hangsúlyos zalai festőművész munkásságának kiváló reprezentánsai.
