Az első tavaszi napok beköszöntével a Göcseji Múzeum régészei és régésztechnikusai ismét felhúzták a bakancsot, majd ásót, lapátot és spaklit ragadva izgatottan folytatták az ősszel megkezdett feltárást Zalalövő határában. A 86. számú főút Zalalövőt elkerülő út építése közben váratlanul került elő az az őskori lelőhely, melynek megelőző régészeti feltárását 2014 októberében kezdtük meg.
A lelőhely a Zalalövő külterületéhez tartozó Kisfernekág Morvának nevezett dombvonulatának egyik magaslatán helyezkedik el, melyet délről a Keresztúri-patak határol. A terület az elmúlt évtizedekben nem állt mezőgazdasági művelés alatt, egy részét erdő borította, másik részét legelőnek használták, ezért már a felső humuszréteg gépi eltávolításakor töredékes kőbalta és nagyméretű edények oldaltöredékei jelentkeztek. A leletanyag alapján az egykori településrészlet a középső rézkori (Kr. e. 4000 – 3600/3500) Balaton-Lasinja és tűzdelt barázdás kerámia kultúrájához köthető.
A feltárt rézkori telepjelenségek – lakóházak, hulladéktároló és anyagnyerő gödrök – a dombtetőn jelentkeztek intenzívebben. Az ásatási területen két, a korszak jellegzetes alapárkos, oszlopvázas lakóházának nyomát azonosítottuk. Mindkét épület téglalap alaprajzú, kéthelyiséges, középtengelyükben tetőt tartó oszlopokkal. A házak környezetében, illetve a hulladéktároló gödrök betöltésében talált számottevő, vörösre égett paticsos omladék arra utal, hogy a felmenő falakat oszlopokra font és agyaggal betapasztott vesszőfonat alkotta. A nagyobbik épület 18,5 méter hosszúságú és 9 méter szélességű, melynek fűtését feltehetőleg a nyugati helyiség északkeleti sarkában kialakított paticsos omladékú, nagyméretű, kerek tüzelőberendezés biztosította.
A telepjelenségek között került elő az a két objektum, melyek a betöltésükben megfigyelt égett csontdarabok alapján szórthamvas rítusú temetkezéseknek tekinthetőek.
A hétköznapi élet emlékét őrzik a csiszolt kőeszközök (kőbalta, véső), agyagkanalak, orsógombok és orsókarikák, őrlőkő töredékek, illetve az a nagyszámú kerámiatöredék, melyek között előfordulnak fehér mészberakásos mintákkal díszített vagy polírozott darabok is. A feltárás kiemelkedő jelentőségű leletei a gondosan megformált, termékenység istennőt ábrázoló töredékes agyagszobrocskák, melyeken a hangsúlyos női nemi jelleg mellett – mell, fenék– az egykori ruhaviselet és testfestés nyomai is jól kivehetőek.
A Zalalövő-Kisfernekág-dűlő lelőhelyen feltárt középső rézkori településrészlet nem csupán a korszak mindennapjaiba nyújt betekintést, hanem az egykor ott élt emberek vallási és szellemi életéről alkotott elképzelésünket is tovább színesíti.
Simmer Lívia
ásatásvezető régész
