Idén augusztusban a Nemzeti Kulturális Alap pénzügyi támogatása révén ismét folytatódhattak a 2009-ben megkezdett hitelesítő régészeti kutatások Keszthely-Fenékpusztán. Immár ötödik alkalommal fogtak össze a lipcsei Közép-Kelet-Európa Kutatóintézet, a heidelbergi egyetem és a Göcseji Múzeum szakemberei, aminek eredményeként négy héten keresztül folyt a feltárás német- és magyar régészhallgatók közreműködésével.
A Kr. u. 4. században a Balaton partján emelt castellum több mint 140.000 négyzetmétert uralt. A masszív kapukkal és 44 darab több emeletes kerek toronnyal megerősített erőd vélhetőleg főként logisztikai funkciókat látott el. A több mint egy évszázada különböző intenzitással folyó kutatások eredményeképp az erődfalakon belül közel harminc épület alapjait sikerült már régészek generációinak feltárnia, ám a hatalmas erődítménynek így is mindmáig csupán néhány százalékáról állnak rendelkezésünkre megbízhatóan igazolt, tudományos kutatási adatok.
Az idei évben a múlt század eleji ásatásokból, illetve felmérésekből ránk maradt épületek közül a 25. számú/(A), valamint a 24. és a 27. számú épületek alaprajzát kívántuk kontrollálni, az épületek különböző részein megnyitott szelvények segítségével adatokat nyerni azok építési fázisairól és keltezéséről.
A 25. számú/(A) épületnek döntő jelentősége van mind az erőd építése előtti nyomok rekonstrukciójában, mind a terület népvándorlás kori használatának kérdésében. Az épület 3.300 négyzetméteres alapterületével pannoniai viszonylatban is különösen nagyméretű; rendeltetéséről, alaprajzáról és periódusairól számos elképzelést találni a szakirodalomban. A belső udvarokkal tagolt hatalmas palota épültről újra bebizonyosodott, hogy többfázisú, a 19. század végén, illetve a 20 század elején Csák Árpád által kutatott épület alaprajzaiban valójában több építési fázis lett összeszerkesztve.
2009-ben végzett ásatásunk során sikerült akkor az erőd fürdő épületét is beazonosítanunk, a 24. számú épület volt a balneum, a 27. számú pedig a gymniasum. A 600 négyzetméteres, jó állapotban megmaradt késő római kori fürdő épület, s a mellette álló testgyakorló csarnok alaprajzát idén sikerült pontosítanunk, elkülönítve az egyes helyiségeket és építési fázisokat. Előbbi esetében a római szokásoknak megfelelően előkerült a tüzelőterem, valamint a hideg, a langyos- és a meleg vizes medence is, továbbá sikerült dokumentálni a fűtőcsatornát és a padlófűtés emlékeit.
A fürdő frigidáriumában egy kisgyermek csontváza is előkerült, annak azonban nincsen köze használatához. Az erődöt ugyanis a római birodalom bukása utáni századokban is lakták, s temetkezések szórványosan az erődön belül máshol is ismertek. A fürdő épületbe temetkezés is azt bizonyítja, hogy az itt később a népvándorlás korában megtelepedő romanizált népesség már nem tudta fenntartani és működtetni azt a különösen fejlett technológiájú vízgazdálkodást, amit a birodalmi háttér korábban megteremtett.
A fürdő tüzelőegységében került elő az idei ásatás legszebb lelete: egy tégla, amin vadászjelenet karcolata látható, amin egy-egy szarvast és vaddisznót hátulról terítenek le vadászkutyák. Ezen kívül egy relief delfint ábrázoló faragott kőtöredék is előkerült a palotánál, ami egykor talán egy timpanonhoz tartozhatott.
Újabb nemzetközi kutatás novemberben várható Fenékpusztán, akkor ugyanis remélhetőleg mód nyílik német segítséggel az eddigieknél pontosabb és részletesebb geomagnetikai felmérésekre is. Ekkor az erőd déli fala előtt mintegy 5.000 sírosra becsült különböző korú temetők 20 hektáros környékét vizsgáljuk majd át annak reményében, hogy az erőd fél évezredes használatával összefüggő különböző temető csoportokat jobban elkülöníthessük, s talán a légifotókon sejthető mauzóleumhoz hasonló további építmények is előkerülnek.
Ásatásvezetők: Heinrich-Tamaska Orsolya (Geisteswissenschaftliches Zentrum Geschichte und Kultur Ostmitteleuropas e. V., Leipzig), Roland Prien (Ruprecht-Karls Universität, Heidelberg), Straub Péter (Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg)
Straub Péter
