Nemrég nyílt a „Sírva jössz a világra, és körülötted mindenki mosolyog” című, születésről, várandósságról, gyermekágyról szóló kiállítás a Göcseji Múzeumban. A tárlat 100-150 év aktuális tárgykultúráján keresztül mutatja be, melyik korban miképp várták az érkezőt, s később hogyan segítették az útját szűkebb, s tágabb értelemben a társadalmi beilleszkedésben. A kiállítás rendezője Marx Mária etnográfus, főmuzeológus.
A tárlat nem csak azt mutatja meg, melyik korban hogy viszonyultak magához a születéshez, de eligazít abban is, hogyan tekintettek a várandóssága, milyen volt az élethez, sőt, a halálhoz való viszony. Láttatni engedi a régi korok családjainak hozzáállását a gyermekáldáshoz, és érdekes párhuzamba állítja a mai elvárásokat: megmutatja, ahogy manapság már semmit sem bízunk a véletlenre. Régen még a nagyarányú csecsemőhalandóság miatt volt egyfajta távolságtartás: a gyerek akkor kezdett emberszámba menni, amikor már túlesett az első gyerekbetegségeken, amikor már nagy valószínűséggel életben maradt. Ekkor kezdte el környezete a szükséges tárgyakkal körülvenni, ekkor kezdett anyagilag is „áldozni” rá, minden egyéb esetben csupán a lelki üdvéről gondoskodtak keresztelő formájában. Ma már a születés előtt rengeteg az „invesztálás”: anyagilag, mentálisan és minden követ megmozgatva minden áldozhatót áldozunk a várva várt gyermek érkezéséért. Megfigyelhető az „akkor legyen gyerek, amikor akarom, de akkor aztán legyen, és ezért én mindent el is követek a terhes vitaminoktól a tornán keresztül a megfelelő időpontban történő fogamzáson át” –szemlélet is a gyermek születése kapcsán, de jól láthatók a születést követő bababiznisz kellékei is: miután a baba megszületett, hihetetlen mennyiségű (és sokszor felesleges) tárggyal vesszük körül.
Az életünk kezdetéről szóló kiállítás számtalan más érdekességet is megmutat a koronként eltérő születés-felfogásról; a tárlat 2014. március 1-ig látogatható a Göcseji Múzeumban.
