Mesél a Zrínyi 5.N

2016. december 07.

Vendégeink voltak a Zrínyi Miklós Gimnázium 5. N osztályos diákjai. Miután a Marokba szőtt mesék című kiállítást megtekintették és a korabeli népi életformával megismerkedtek, játékra hívták őket a múzeum pedagógusai. Megszülettek a tárlat első meséi, a gyerekek szőtték-fonták a történeteket, ebből olvashatnak most néhányat.

Gyurka kalandja

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény legény, akit úgy hívtak Gyurka. Volt neki öt kergetőző báránya. Ebből négy volt fehér és egy fekete. Egy nap elvitte legelni a bárányait. Mivel egy teljes napra mentek, zsákban és silingában vitte az élelmet. Ahogy ment-mendegélt egy hétágú útnál rossz irányba fordult, emiatt egy leomló sziklaszirthez ért. Egyszer csak elkezdett zuhogni az eső és a bárányok szétszéledtek. Gyurka hirtelen egy hatalmas ostorcsapást hallott és megjelent egy fura alak vasvillával a kezében. Gyurka nagyon megijedt, de az Úr csak a bárányait hozta vissza. Ez volt Gyurka története.

Csalimese

Egyszer volt, volt egyszer egy gonosz, kacskaringós palota. Nagyon nehéz volt bejutni, mivel egy sánta Pajti őrizte. Miközben a bokrok között barangolt, egyszer támadt egy ötlete Botondnak, a juhásznak. Egy beretvát vitt az árokpartra. A kutya úgy elvágta a beretvával az üstökét, hogy beledöglött. A juhász felkapott egy petrencés rudat és szétverte a várat. Így szűnt meg a gonosz vár. Ha nem szűnt volna meg, az én mesém is tovább tartott volna.

A három morzsaszem

Hol volt, hol nem volt, a bűbájos hegyen is túl, volt egyszer egy konyha. A konyhában volt egy kemence, abban egy forró kenyér. A kenyér egy kisfiúnak készült, kinek neve Prinkó. Amikor kivette és csipegetett belőle, kiesett három darab morzsaszem. Az egyik a tarisznyára, a másik a sámlira, a harmadik a földön maradt. Telt-múlt az idő és három morzsaszem úgy gondolta, hogy elindulnak szerencsét próbálni. El is indultak. Eközben Prinkó őrizte a nyájat s mikor hazaért olyan fáradt volt, hogy elaludt. De előtte feltette a stelázsira a tarisznyát. Ha a morzsaszemek visszatértek volna, a mi mesénk is tovább tartott volna.

Mamóka, aki utált takarítani

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy öregasszony. Úgy hívták, hogy Mamóka. Utált takarítani. Inkább le is feküdt aludni a nyikorgó, vetett ágyára. Azt álmodta, hogy minden koszos edény, még az öreg petróleumlámpa is ellene fordul és kiűzték a házból. Ott meg a nagy halom szemét kiűzte az udvarból. Utána még keserű hangon utána szólt a bozontos ágsöprű is.

Mamóka álma

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy lány. Úgy hívták, hogy Mamóka. Ez a kislány este befeküdt a nyikorgó vetett ágyába, de nem tudott elaludni, ezért kiment a konyhába és felkapcsolta a petróleumos lámpát, amint világos lett, meglátott egy nagy halom bozontos ágsöprűt és felmenekült a padlásra és ott talált egy hatalmas tálast és azt hitte, hogy őrá bámul és ezért visszafutott a seprűkhöz és amikor felé közeledtek, felébredt és rájött, hogy ez csak egy rémálom volt. A tanulság az volt, hogy ne higgyünk el mindent, amit látunk, előbb gondolkozzunk.

Kapcsolódó foglalkozás