George Bernard Shaw (1856-1950) világhírű ír drámaíró arcmása a szobrász leggyakrabban reprodukált portré-büsztje. Kisfaludi Strobl 1932-ben, Londonban ismerkedett meg Shaw-val, amikor némi furfanggal sikerült modellként felkérnie. A szoborral az egyébként igen kritikus író maximálisan elégedett volt, meg is említette, hogy róla már igen sokan – többek között Rodin, Epstein, Trubeckoj – készítettek szoborportrét, de maradéktalanul csak a számára korábban ismeretlen Strobléval volt elégedett. Első pillantásra nem több egy szakállas, gunyoros tekintetű öregember büsztjénél, azonban alaposabb szemlélődés során sokkal többet mond ennél. A magas, barázdált homlok a fölényes szellemi intellektus tükre. Az egészen enyhén összehúzott jobb szem egyrészt megtöri az arc szimmetriáját, másrészt – Shaw meglátása szerint – a két arcfélnek eltérő karaktert ad: az egyik a drámai, a másik a szatirikus íróé. Az áthatóan vizslató tekintet, ami a szemlélőt a legjobban megragadja a szobron, az események lényegét kutatja, s mindig a dolgok mélyére ás. A büsztről Shaw a következő felirattal küldött fotót a szobrásznak: „A szobor jobb, mint az eredeti”. A rendkívül jól jellemző karakterportré a 20. századi magyar szobrászat kiemelkedő kvalitású alkotása.
