Kustár Zsuzsa

2015. január 29.

Képgaléria

Mesevilág, 1970, mozaikfal, Nagykanizsa
Az öreg halász és az aranyhalacska, 1976, olaj
A tündér, 1983, gobelin, 160x200 cm
Kádár Kata balladája, 1995, nemez, 100x100 cm
Varázstükör, 1997-98, ólmozott üveg álmennyezet, Budapest
Szent Hubert-emlékmű, 2004, Kaszó
Névadó világtükör, 2009, padlómozaik, Budapest
Csodaszarvas, 2010, papír, kréta, 100x70 cm

Kustár Zsuzsa képző- és iparművész (Pestszenterzsébet, 1942 - Budapest, 2014. június 23.)

 

Tanulmányok:

1961-1966
Magyar Iparművészeti Főiskola, mestere Gerzson Pál és Szilvitzky Margit

 

A hatvanas évek végétől haláláig Nagykanizsán élt és alkotott.

 

Egyéni kiállítások (válogatás):

1969
Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum

1970
Nagykanizsa, Thúry György Múzeum

1974
Nagykanizsa, Thúry György Múzeum

1975
Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum

1984
Keszthely, Goldmark Károly Művelődési Központ

1985
Kiskunhalas, Csontváry Stúdió. Fénylő örömüzenetek

1988
Debrecen, Kossuth Lajos Tudományegyetem
Veszprém, Várgaléria

1989 
Várpalota, Nagy Gyula Galéria

1990
Keszthely, Goldmark Károly Művelődési Központ
Székesfehérvár, Megyei Művelődési Központ
Budapest, Stefánia Galéria

1993
Dunaföldvár, Vármúzeum

1994
Keszthely, Balatoni Múzeum

1996
Kőszeg, Csillag Galéria

1999
Keszthely, Japán óvoda

2008
Mosonmagyaróvár, Flesch Károly Kulturális Központ
Kalocsa, Városi Galéria
Letenye, Fáklya Művelődési Ház és Könyvtár
Győr, VOKE Arany János Művelődési Ház
Sopron, GYIK Gyermek- és Ifjúsági Központ

2009
Nagykanizsa, Hevesi Sándor Művelődési Központ

2013
Nagykanizsa, Magyar Plakát Ház
Keszthely, Balaton Színház

 

Köztéri munkái:

1970
Mesevilág (mozaikfal, 12 m2). Nagykanizsa, az Ady és a Zetkin utca sarkán álló lakóház lépcsőházában

1977
Nappal és éjszaka mondája (mozaikfal, 26 m2). Nagykanizsa, Úttörőház, I. emeleti előcsarnok

1980
A szerelem meséje (gobelin, 4 m2). Nagykanizsa, Házasságkötő terem

1981
Az égigérő fa meséje (gobelin, 8 m2 ). Csurgó, Házasságkötő terem

1983-1984
Nagykálló, a református templom ólmozott üvegablakai (5 db, összesen 20 m2)

1984
Weöres Sándor: A tündér (mozaikfal, 12 m2). Nagykanizsa, a kiskanizsai általános iskola előterében

1987
A magyar népművészet és a zodiákus állatövi jegyeinek kapcsolata (padlómozaik, 20 m2). Budapest V. ker. Belvárosi Ifjúsági Ház

1988
Párosító szerelem (mozaikkép, 30 m2 ). Letenyei Tanács Házasságkötő terme.

1998
Varázstükör (ólmozott üveg álmennyezet). Budapest V. ker. Hercegprímás u. 14-16. Szakorvosi Rendelőintézet

2003
Az ember testi-, lelki- és szellemi adottságainak ábrázolása a magyar hímzések jelképeivel (üvegablakok). Nagykanizsa, Halis István Városi Könyvtár

2003-2004
3 db címeres üvegablak, Nagykálló, református templom

2004
Szt. Hubert-emlékhely, Kaszó (V. Farkas Ágnessel közös munka)

2009
Névadó világtükör (padlómozaik, 13 m2). Budapest V. ker. Aranytíz Művelődési Központ

2012
Nagykanizsai Református Templom maratott üvegablak képei

 

Irodalom:

Pap Gábor: Fénylő örömüzenetek. Művészet 1985/6.
Kustár Zsuzsa: Feléledő álomfejtés - Gyűjteményes álomszótár. Magánkiadás. Nagykanizsa 1997.
Ars Nagykanizsa. Nagykanizsai képző- és iparművészek. Szerk. Horváth Krisztina, Nagykanizsa 2002, 48-53. p.
http://www.kustarzsuzsa.hu/
http://artportal.hu/lexikon/muveszek/kustar-zsuzsa-5320
Kostyál László: Kustár Zsuzsa kalocsai kiállításáról. Pannon Tükör 2008/5, 99-100. p.

 

„Kustár művész és entellektüel, aki nem él benne az általa ábrázolt rendszerben, hanem interpretálja, értelmezi és feldolgozza azt. Alkotásai intellektuális kirándulások, számos előismeretet igényelnek, amelyek nélkül lényegük nehezen érthető... Amennyiben nem vagyunk járatosak a népmesék, a csillagjegyek, az álmok szerteágazó szimbólumainak világában, nem ismerjük a bonyolult belső összefüggé­sekre épülő rendszerek törvényszerűségeit, elsősorban a tetszetős formák és a hajladozó, hullámzóan konstruktív jegyeket mutató vonaljáték bilincsel le. Bátran kijelenthetjük azonban azt is, hogy alkotások mögött kirajzolódó világrend valamennyi eleme hiteles és valós, az egész is teljes mértékben autentikus, ilyen formában való megjelenítését, az éppen itt kiemelt elemek hangsúlyozását azonban Kustár Zsuzsának köszönhetjük. Nem valamiféle önkényes­séget próbálok itt a szemére vetni, hanem arra a tényre hívom fel a figyelmet, hogy egy erede­ti formájában sehol nem összegzett rendszer művészi rekonstrukciója rajzolódik ki előttünk, melynek egyes elemei műalkotások formájában manifesztálódnak. A művész megő­riz, értelmez és újrafogalmaz egy, a maga nemében zárt és teljes körű kultúrréteget és -kincset, és nem csupán tovább éltet egy minden magyar számára értéket jelentő, identitás-alapul szolgáló hagyományt, hanem kísérletet tesz annak aktualizálására és ma is érvényes általános értékeinek kiemelésére is. Mást nem is mondhatunk: köszönjük neki.” (Kostyál László)