Szécsényi László | Göcseji Múzeum

Képgaléria

Beszélő, 1960, terrakotta, 30 cm
Favágó, 1960, terrakotta, 31 cm
Nagymama, 1960, terrakotta, 20 cm
Rikkancs, bronz
Domboldal Botfán, 1999, papír, akvarell, 50x65 cm
Kovácsék pincéje télen, 2008, papír, akvarell, 45x55 cm
Valaki járt itt, 2008, papír, akvarell, 65x50 cm
Nádkúpok, 2009, papír, akvarell, 65x50 cm
Távoli fények, 2009, papír, akvarell, 45x55 cm

Szécsényi László festőművész (Zalaegerszeg, 1938. október 7. – Zalaegerszeg, 2010. július 10.)

 

Életrajz:

Általános iskolai tanulmányait a zalaegerszegi Petőfi Sándor Általános Iskolában végezte 1949-től. Rajztanára, Frimmel Gyula korán felismerte tehetségét, biztatására szakkörökbe járt, ahol festegetett és mintázott. Tanulmányait 1957-től az egerszegi 407-es Ipari Szakmunkásképzőben folytatta, kályhás ipari tanulóként. Megszerette Göcsej igazi földjét, az agyagot. „Csendes magányában az életből ellesett alakokat, egyes mozzanatokat gyúrt formába meghökkentő hűséggel és kifejezőerővel” – írja róla a Zalai Hírlap 1958. augusztus 6-án.

„1958. november 28-i megyei képzőművészeti kiállítás egyik meglepetése Szécsényi László, a fiatal szobrászunk. Pihenő munkás című szobra annyira kifejező, hogy az alkotó komoly ígérete szobrászművészetünknek. Rikkancs című szobrához sem volt modellje. A Búsuló kubikos megkapó, képszerű szoborábrázolásról tesz tanúbizonyságot.” (Zalai Hírlap)

1958-tól 1962-ig a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnáziumban tanult levelező tagozaton, majd a Szombathelyi Tanítóképző Intézetben népművelés-könyvtár szakon szerzett diplomát 1966-ban. Ugyanebben az évben megnősült.

Munkahelyei: 1954-től 1962-ig a Zalaegerszegi Cserépkályhagyártó Vállalat. 1962-től Zala Megyei Moziüzemi Vállalat. A vállalat megszűnése után a zalaegerszegi Helikon Nyomda Kft.-ben dolgozott 1998. október 6-ig, nyugdíjazásáig.

Ezt követően életében a vízfestés került az előtérbe. Elsősorban a zalai dombok között megbúvó, azokra felkúszó táj festője. Szándéka alapvetően nem a látvány dokumentálása, hanem hangulatának megragadása volt. Virágokkal pompázó tavaszi gyümölcsöskert, forróságtól izzó nyári mezők, őszi táj felett fenyegetően tornyosuló sötét viharfelhők egyaránt kikerültek ecsetje alól, szívéhez mégis a behavazott, csendet sugárzó motívumok: ottfelejtett kukoricaszár, düledező ódon pince, magányos temetői kereszt állnak a legközelebb. Kedvelte és szimbolikus jelentéssel ruházta fel az egyedül álló, görbe fát, a sorsára hagyott talicskát, az elárvult, havas padot. Néhány képén a fél évszázad előtti Egerszeg öreg házai, intim részletei tűnnek fel, másokon – ritkán – egy-két emberalak. Lelkének villanásait leginkább a botfai táj szépségeivel tükrözte vissza. Az itteni Avas-hegyen lévő szőlőben várta a betérő barátokat az öreg, de takarosan felújított Szécsényi-pince, és a környező dombok hangulatával életre szólóan eljegyezte magát a festő.

 

Egyéni kiállításai:

1999
Szepetnek, Királyi Pál Ált. Műv. Közp. Galériája
Miklósfa, Közösségi Ház
Nagykanizsa, Hevesi Sándor Általános Iskola Galériája
Nagykanizsa, Kórház Galéria
Zalaegerszeg, MMIK

2000
Zalaegerszeg, Zrínyi Miklós Gimnázium Galériája
Budapest, Újpesti Gyermek Galéria
Alsópáhok, Colping Üdülőfalu
Nagykanizsa, Mező Ferenc Gimnázium Galériája

2002
Zalaegerszeg, Hevesi Sándor Színház
Zalaegerszeg, Móricz Galéria
Nagykanizsa, Hevesi Sándor Általános Iskola Galériája

2004
Zalaegerszeg, MMIK

2005
Nagykanizsa, Hevesi Sándor Általános Iskola Galériája
Borsfa, Kápolna Galéria
Nagykanizsa, Mező Ferenc Gimnázium Galériája
Botfa, Közösségi Ház

2009
Pécs, ÁNK Művelődési Ház

2011
Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum
Liszt Ferenc Általános Iskola Galériája

 

Művei közgyűjteményekben:

Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg

2014. június 09.