Szécsényi László

2014. június 09.

Képgaléria

Beszélő, 1960, terrakotta, 30 cm
Favágó, 1960, terrakotta, 31 cm
Nagymama, 1960, terrakotta, 20 cm
Rikkancs, bronz
Domboldal Botfán, 1999, papír, akvarell, 50x65 cm
Kovácsék pincéje télen, 2008, papír, akvarell, 45x55 cm
Valaki járt itt, 2008, papír, akvarell, 65x50 cm
Nádkúpok, 2009, papír, akvarell, 65x50 cm
Távoli fények, 2009, papír, akvarell, 45x55 cm

Szécsényi László festőművész (Zalaegerszeg, 1938. október 7. – Zalaegerszeg, 2010. július 10.)

 

Életrajz:

Általános iskolai tanulmányait a zalaegerszegi Petőfi Sándor Általános Iskolában végezte 1949-től. Rajztanára, Frimmel Gyula korán felismerte tehetségét, és biztatására szakkörökbe járt, ahol festegetett és mintázott.

Tanulmányait 1957-től az egerszegi 407-es Ipari Szakmunkásképzőben folytatta, kályhás ipari tanulóként. Megszerette Göcsej igazi földjét, az agyagot. „Csendes magányában az életből ellesett alakokat, egyes mozzanatokat gyúrt formába meghökkentő hűséggel és kifejezőerővel” – írja róla a Zalai Hírlap 1958. augusztus 6-án.

„1958. november 28-i megyei képzőművészeti kiállítás egyik meglepetése Szécsényi László, a fiatal szobrászunk. Pihenő munkás című szobra annyira kifejező, hogy az alkotó komoly ígérete szobrászművészetünknek. Rikkancs című szobrához sem volt modellje. A Búsuló kubikos megkapó, képszerű szoborábrázolásról tesz tanúbizonyságot.” (Zalai Hírlap)

A zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnáziumban tanult levelező tagozaton 1958-tól 1962-ig.

A szombathelyi Tanítóképző Intézetben népművelés-könyvtár szakon szerzett diplomát 1966-ban. Ugyanebben az évben megnősült.

Munkahelyei: 1954-től 1962-ig a Zalaegerszegi Cserépkályhagyártó Vállalat. 1962-től Zala Megyei Moziüzemi Vállalat. A vállalat megszűnése után a zalaegerszegi Helikon Nyomda Kft.-ben dolgozott 1998. október 6-ig, nyugdíjazásáig.

Ezt követően életében a vízfestés került az előtérbe. Elsősorban a zalai dombok között megbúvó, azokra felkúszó táj festője. Szándéka alapvetően nem a látvány dokumentálása, hanem hangulatának megragadása volt. Virágokkal pompázó tavaszi gyümölcsöskert, forróságtól izzó nyári mezők, őszi táj felett fenyegetően tornyosuló sötét viharfelhők egyaránt kikerültek ecsetje alól, szívéhez mégis a behavazott, csendet sugárzó motívumok: ottfelejtett kukoricaszár, düledező ódon pince, magányos temetői kereszt állnak a legközelebb. Kedvelte és szimbolikus jelentéssel ruházta fel az egyedül álló, görbe fát, a sorsára hagyott talicskát, az elárvult, havas padot. Néhány képén a fél évszázad előtti Egerszeg öreg házai, intim részletei tűnnek fel, másokon – ritkán – egy-két emberalak. Lelkének villanásait leginkább a botfai táj szépségeivel tükrözte vissza. Az itteni Avas-hegyen lévő szőlőben várta a betérő barátokat az öreg, de takarosan felújított Szécsényi-pince, és a környező dombok hangulatával életre szólóan eljegyezte magát a festő.

 

Egyéni kiállításai:

1999          Szepetnek, Királyi Pál Ált. Műv. Közp. Galériája

                  Miklósfa, Közösségi Ház

                  Nagykanizsa, Hevesi Sándor Általános Iskola Galériája

                  Nagykanizsa, Kórház Galéria

                  Zalaegerszeg, MMIK

2000          Zalaegerszeg, Zrínyi Miklós Gimnázium Galériája

                  Budapest, Újpesti Gyermek Galéria

                  Alsópáhok, Colping Üdülőfalu

                  Nagykanizsa, Mező Ferenc Gimnázium Galériája

2002          Zalaegerszeg, Hevesi Sándor Színház

                  Zalaegerszeg, Móricz Galéria

                  Nagykanizsa, Hevesi Sándor Általános Iskola Galériája

2004          Zalaegerszeg, MMIK

2005          Nagykanizsa, Hevesi Sándor Általános Iskola Galériája

                  Borsfa, Kápolna Galéria

                  Nagykanizsa, Mező Ferenc Gimnázium Galériája

                  Botfa, Közösségi Ház

2009          Pécs, ÁNK Művelődési Ház

2011          Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum

                  Liszt Ferenc Általános Iskola Galériája

 

Művei közgyűjteményekben:

Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg