Takács-Szencz Lívia

2015. január 26.

Képgaléria

Természet, 2009, vászon, olaj, 80x80 cm
Fotós, 2009, vászon, akril, olaj, 50x70 cm
Fénygyűjtő III, 2009, vászon, akril, olaj, 60x60 cm
Éva almája, 2010, vászon, akril olaj, batik, 100x80 cm
Gondolkodók között, 2010, vászon, olaj, 80x80 cm
Kékben, 2011, vászon, akril, olaj, 80x80 cm
Természet-les I, 2012, vászon, olaj, 40x40 cm
Természet-les II, 2012, vászon, olaj, 80x60 cm
Galambom, 2012, vászon, akril, olaj, 90x90 cm
Egry breviárium - A Balaton II, 2013, vászon, akril, olaj, 90x90 cm
Egry breviárium - A Balaton III, 2013, vászon, akril, olaj, 90x90 cm
Borító-illusztráció, 2014, Cséby Géza, Vasárnapi koncert
Borító-illusztráció, 2014, Sall László, Könnyű konyhalégzés
Versillusztráció, 2014, Sall László, Könnyű konyhalégzés

Takács- Szencz Lívia festőművész (Tapolca, 1981 - )
8372 Cserszegtomaj, Barát u. 3.
E-mail:
www.szenczlivia.blogspot.com

 

Tanulmányok:

1996-2000
Pécs, Művészeti Gimnázium

 

„Művészetemben és a létezésben nagyon fontosnak tartom a megújulást, alkotásaimat a fények és színek ábrázolásának kihívása hatja át. A fény elvarázsolt világával mindent el lehet mondani. Fény-, és színtörések ábrázolásában megjelenik a világ, ami körülvesz minket. Az egészből a pillanatok érdekelnek, e törékeny tünékenységből mozaikként épül fel a mindenség – egy madár szárnycsapása, a zuhanás pillanata, nádas hajlása, repülő vízgyöngyök, buborék léte, egy nő mozdulata.”

 

Alapítója a MŰSZAK – Művészek Szabad Alkotóközösségének (Cserszegtomaj, 2011)

 

Díjak:

2009
Vonyarcvashegy, I. „VoVa” – Miniart – miniatúrák nemzetközi biennáléja – különdíj

2010
Vonyarcvashegy, II. Balaton Szalon – nemzetközi festészeti biennále – I. díj
Keszthely, Bor és szőlő a képzőművészetben kiáll. – IV. díj

2011
Vonyarcvashegy, II.”VoVa”Miniart – Miniatúrák Nemzetközi Biennáléja – VoVa Nagydíj

2012
Vonyarcvashegy, III. Balaton Szalon – nemzetközi festészeti biennále - Balaton Díj

2014
Vonyarcvashegy, II.”VoVa”Miniart – miniatúrák nemzetközi biennáléja – II. díj

 

Egyéni kiállítások:

2001
Tapolca, Járdányi Pál Zeneiskola
Tapolca, Művelődési Központ

2003
Hévíz, Fontana Filmszínház Galéria

2005
Budapest, Kaméleon Galéria

2008
Unterwart (A), UMIZ

2010
Keszthely, Balatoni Múzeum

2011
Sopron, Magtár Galéria
Kapolcs - Művészetek Völgye

2012
Gyenesdiás, Polgármesteri Hivatal kiállítóterme
Puchberg (A), „Street Art”

 

Illusztrációk:

1999
Herbert Zinkl: Regenlied, Balatonfüred, 1999.

2000
N.Horváth – Hangodi – Szántó: Tapolca. Utikalauz a vulkánok völgyébe. Tapolca, 2000. (fotók)
Németh István Péter: Koldus és királyfi, Balatonfüred, 2000.

2002
Németh István Péter: Janus-irka, Tapolca, 2002.

2003
Németh István Péter: Klasszikus irka, Tapolca, 2003.

2011
Cséby Géza: A csend visszhangjai, Keszthely, 2011.
Hévíz – művészeti és művelődési folyóirat, XIX.évf.3.sz.

2014 2014.
Sall László – Könnyű konyhalégzés, Nagyvárad (R), 2014.
Versről versre. III. Nemzetközi Vonyarcvashegyi Költőtalálkozó. Vonyrcvashegy, 2014.
Cséby Géza: Vasárnapi koncert. Keszthely, 2014.

 

Művei közgyűjteményekben:

Homoródszentmárton (R), Homoródmente Művészetéért Alapítvány Galériája
Ómoravica (SRB) Művésztelep gyűjteményes galériája
Beregszentmiklós (UA), Vármúzeum
Keszthely, Balatoni Múzeum
Budapest, Nemzetközi Tudományos és Művészeti Akadémia

 

Szencz Lívia képeit nézegetve nehezen meghatározható az a pillanat, az a határ, amikor a néző a valós életből átlép egy sajátos, de nagyon karakteresen megfogalmazott, olykor sejtelmes képi világba. Mire észrevesszük szimbólumokkal, utalásokkal, közlésvággyal teli élettérbe érünk, s ez óhatatlanul magával ragad bennünket. Ugyanakkor szeretetre - méltóvá válik ez a közeg és egyre - másra felfedezzük a képeken saját világunk, életünk apró szilánkjait morzsáit is. Álomszerű lebegés vagy konkrét valóság Szencz munkássága? Úgy gondolom, hogy mindkettő. Az arányok persze eltolódhatnak az egyes képek vonatkozásában, de a két fundamentum amelyre építkezik, megmarad. Mert a művész iránymutatója a bensőből fakadó érzelemvilág és közléskényszer. Művészi miliője a kiszolgáltatottak, olykor a megalázottak világa, de a reménység, a jövőbe vetett hitnek világa is. Pedig a remény és jövőbe vetett bizalom az a törékeny, egyensúlyozásra alkalmas alap amelyre nagyon, de nagyon vigyáznunk kellene. Bár korábbi képeinél meghatározó volt a színek egymásra hatása, harmóniája, művész újabb alkotásain mindezek nagyobb hangsúlyt kapnak és nagyobb hangsúlyt kap a kép lényegét megfogalmazó mozgás. Itt nem a téma pontos kidolgozására, inkább az expressziók, a benyomások kivetítésére törekszik. Sokszor kellően és láthatóan körbehatárolt foltokkal, foltszerű hatásokkal éri el, hogy képein ezek alakká formálódjanak, megláthassuk bennük a táncosnőt, a kerékpározót, a sportolót. Szencz képeinek kedvelt témája a gyermek. Itt nem csak a gyermek, vagy gyermekkor utáni vágyakozásról van szó, de a jövőt majdan meghatározó fiatalokról is, akik ma esendők, kiszolgáltatottak és a mi támogatásunkra szorulnak. De bennük csírázik a majdan. A vágyott szép és a vágyott jó. Mert a jövőbe vetett hit mindennek alapja: múltnak és jelennek következménye.
Szencz Lívia képei mindenképpen tovább - gondolkodásra kényszerítik a nézőt. Az olykor sejtelmes elő -, és hátterek, a végighúzódó vonalak, tömörebb vagy képlékenyebb matériák megjelenítése a megfejtendő. De megfejthető - e egyáltalán? Meg kell - e fejtenünk? Hisz annyi sejtelem vesz bennünket körül életünk során, aminek valóságát soha nem lesz módunkban megismerni. A válaszok - ha érzékenyek vagyunk rá - Szencz képeiben olykor felvillannak. A világot mutatom be!- mondja az alkotó és nyitott tenyerében ott van a világmindenség szimbóluma. Jelen esetben a gömb, a tökéletes forma. Gömbbe zárt világ, a Nap, a gyermekkor (ki ne emlékezne évtizedekkel ezelőtti szappanbuborékaira, amikor a buborék gömb - hártyáján ezer színekben játszott a fény?!). És láthatjuk azt is, amikor zápor után a kukorica - leveleken lefelé törekvő víz gömböcskékké formálódik.
Miért fontos ez?

Mert szerintem Szencz a Mindenséget, a jelenben megjelenő Örökkévalóságot keresi képeivel és a mindig fontos jövő lehetőségét. Ezt osztja meg a nézővel és ha elég érzékeny rá a befogadó megérti. Olyan igazságokat keres és lát meg mindennapjainkban, amelyek megtalálására csak a beavatottak képesek. És Szencz Lívia ilyen beavatott.

Dr. Cséby Géza
költő, műfordító

(Keszthely, Balatoni Múzeum, 2010)