1920, bronz, ltsz. K.76.3.152.
Az igazságtalan trianoni békeszerződés által elszakított országrészekre emlékező négy Szabadság téri irredenta szobor közül Sidló Ferenc, Szentgyörgyi István és Pásztor János műve két-, Kisfaludi Stroblé háromalakos. Előbbieken az elszakított országrészek jelképes figuráját – a Nyugat szimbóluma sebesült, ruhátlan ifjú, a Délé sváb leány, a Keleté szintén mezítelen, lebilincselt fiatal férfi (ld. 23. polc) – a magyarságot jelképező vitéz védelmezi a fenyegető ellenségtől. Tőlük eltérően Strobl alkotásán a kurucként megjelenített magyar vitéz egy tót kisfiú segítségével a megsebzett, keresztre támaszkodó, tépett ruhájú, hátrahanyatló fejű Hungáriát támogatja, vagyis az erős magyar harcos és a gyerekként gyenge szlovák együtt emelik fel a közös hazát szimbolizáló nőalakot. A két alak határozottan egy irányba néz, ezzel tesznek hitet a közös jövő mellett.
Az alkotásnak a Göcseji Múzeumban őrzött, első agyagvázlatán (ld. 17. polc) Hungária mögött még nem volt kereszt, a most felemelve erre támaszkodó bal karja testéhez simult, a fején lévő föveg hiányzott. A kart, a róla lecsüngő drapériát, a kereszt szárának végét, a hosszú ruha alól kilátszó lábfejet és a sapkát Strobl utólag, viaszból alakította ki és toldotta a szoborhoz. A változtatás révén ennek arányai megváltoztak, az egész szélesebb lett. A csak hátulról látható kereszt a körüljárhatóságot, a többnézetűséget erősítette, egyben bővítette az allegorikus narratívát is. A végleges mű a kiegészített vázlathoz képest az arányoknak a bal kar további megemelése révén a szélesség javára történő módosításától és a részletek kimunkálásától eltekintve nem változott: a mozdulatok bonyolult struktúrája és a piramidális kompozíció az általuk hordozott szimbolikus tartalommal együtt már első szándékból kialakult.
