A kor népbetegsége: a fogkopás
A népvándorláskor népei (pl. 5. századi germánok, langobardok, avarok és a honfoglaló magyarok) több húst fogyasztottak, melynek rágása és vitamintartalma ellenállóbbá tette a fogazatot – ugyanakkor viszont a fogak „elvástak” a használatban. A gabona lisztté zúzásához használt őrlőkövek felülete ugyanis erősen kopott volt, emiatt az őrlemény apró finom szemcséket tartalmazott, ezek nagymértékű fogkopást okoztak. A fogak gyakran a fog üregéig lekoptak, mely később a fog pusztulását, kihullását okozta. Az akkoriban élt emberek fogazata így hamar tönkrement.
Mai küzdelmeink
A mai legnagyobb fog-ellenség, a szuvasodás akkortájt nem szedett áldozatokat, mivel nem ismerték a répacukrot és a csokoládét. Utóbbiak mára civilizációs betegséggé és számunkra fájóan ismerőssé tették a fogszuvasodás jelenségét.