Szabó Sándor festőművész (Zalaegerszeg, 1923. március 3. – Zalaegerszeg, 1986. március 29.)
Tanulmányok:
1946-1952 Képzőművészeti Főiskola, Budapest. Mesterei: Bernáth Aurél és Berény Róbert
1961-től haláláig Zalaegerszegen élt és alkotott
Egyéni kiállításai:
1963
Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum
1966
Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum
Budapest
1968
Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum
1974
Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum
1976
Kőszeg
1977
Nagykanizsa
1978
Zalaegerszeg, Ifjúsági- és Úttörőház
1979
Zalaegerszeg, Kisfaludi Strobl Terem
2010
Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum
Díjai:
1969
Szombathely, Pannonia ’69 kiállítás különdíja
1979
Jugoszlávia Nemzetközi Kiállítás különdíja (Belgrád?)
Irodalom:
– Zalaegerszegi képző- és iparművészek kiállítása, Zalaegerszeg, Kisfaludi Strobl Terem 1973. Katalógus
– Zala megyei képző- és iparművészek. Megyei Művelődési Központ, Zalaegerszeg, 1982.
– Zalai Életrajzi Kislexikon. 3. jav. és bőv. kiadás, Zalaegerszeg, 2005, 248. (http://zalai.dfmk.hu/zalaiak?p=780)
– Kostyál László: Szabó Sándor születésének centenáriumára. Pannon Tükör 2023/1, 55-62.
Szabó Sándor művészetét alapvetően az összefogott, erőteljes formák és a végletekig leegyszerűsített eszköztár jellemzik. Akvarelljein előszeretettel használta ki a vízfesték kontúrokat elmosó, formákat feloldó spontaneitását. Kedvenc témáját a zalai, göcseji nép mindennapi élete és építészete, valamint a modern időket szimbolizáló olajipari létesítmények képezték. Portréi nem tükröznek érzelmeket, de éppen szenvtelen, dokumentatív jellegükkel jellemzik a gondosan kiválasztott, sokszor napi tevékenységük közben ábrázolt modelleket. Szabó két korszak határán álló festészetében a jelen és a múlt találkozik, és a kettő jellemzői karakteres egyéni stílusban ötvöződnek. (Kostyál László)