Néprajzi gyűjtemény

Zala megyében a paraszti élet tudományos kutatása az 1800-as évek végén Gönczi Ferenc gyűjtőmunkájával indult meg, s eredménye egy máig ható érvényű, csodálatos monográfia Göcsej és Hetés vidékének néprajzáról.

Gönczi tárgyakat nem gyűjtött, csak pontos rajzai, s az általa készíttetett fotográfiák őrizték meg számunkra a századforduló lakás-, eszköz- és viseleti kultúráját. A huszadik század első felében két alkalommal is megpróbálták e hiányt pótolni, de az összegyűjtött tárgyakból a két világháború utánra csak mintegy 400 dokumentálatlan, tehát tudományos szempontból értéktelen darab került a múzeumba.

Az 1950-ben alapított Göcseji Múzeum néprajzi gyűjteményét az etnográfus-igazgató Szentmihályi Imre, lelkes és szakavatott kutató hozta létre. Már korai gyűjtőútjain készült fényképei igazolják, hogy tudatosan készült a táj faépítészetét bemutató szabadtéri együttes, a Göcseji Falumúzeum felépítésére. Gyűjtőmunkáját is ez a törekvés határozta meg, s ezért a múzeum néprajzi anyagának máig meghatározó része a házakban kiállításként bemutatott bútor, háztartási és mezőgazdasági eszközkészlet, valamint textilfélék. Faragott mángorlóink már többször bemutatott országos jelentőségű tárgy-együttest alkotnak.

Az említetteken kívül az ötven év alatt számos kisiparos (mézeskalácsos, kádár, asztalos, kékfestő, kalapos, kötélverő, stb.) műhelyének szerszám­készlete is gyarapította kincseinket. Sajnos a tárgyak java része gyorsan pusztuló szerves anyagból készült, raktározási lehetőségeink pedig nem tudnak lépést tartani az állagmegóvásra kidolgozott technikai vívmányokkal. Ezért az elmúlt évtizedben többször is selejteznünk kellett a menthetetlen tárgyakat.

Az 50 éves Göcseji Múzeum jubileumi kiállításának néprajzi egységében olyan kincseket igyekeztünk megmutatni, amelyeket eddig nem, vagy csak ritkán tárhattunk az idelátogató közönség elé.