1951, terrakotta, ltsz. K.76.3.34. és K.76.3.167.
1951-ben a budapesti Parlament előtti Kossuth-térről eltávolították Horvay János eszmeileg kárhoztatott Kossuth-szoborcsoportját, és pályázatot írtak ki egy, a szocialista felfogást teljesebb módon visszatükröző Kossuth-monumentum elkészítésére, amelyre összesen 43 művész küldte be pályaművét. A pályázat elbírálására alakított kormánybizottság egyik tervezettel sem volt maradéktalanul elégedett, végül kimondta, hogy az emlékmű 5 méteres főalakját Kisfaludi Strobl, mellékalakjait pedig két másik pályázó, egykori tanítványa, Kocsis András, valamint Ungvári Lajos tervei alapján kell elkészíteni. Az emlékmű ünnepélyes felavatására óriási tömeg előtt Kossuth Lajos születésének 150. évfordulóján, 1952. szeptember 19-én került sor, az ünnepi beszédet Révai József tartotta.
A Kisfaludi Strobl által megálmodott Kossuth bal lábával előre és kissé oldalt lép (így enyhe terpeszben áll, ami alakjának szilárdságot, határozottságot kölcsönöz), vízszintesre felemelt jobb kezével – a néptribuntól elvárt módon – jobbra előre mutat, távolba vetett tekintete is ezt a szebb jövő reményét tükröző irányt követi. Mélyen átszellemült arca szinte látnoki lelkületet sugároz. Bal kezében, egyszerű polgárként, kabátját és kalapját tartja maga mellett. Öltözete combközépig érő, zsinóros, felül kigombolt kabát, az 1950-es évek katonai divatját követő bő nadrág és hosszú szárú csizma. Az emlékművön a kormányzó olyan forradalmi népvezérként jelenik meg, akit a társadalom különböző rétegei szívesen és áhítattal hallgatnak, aki a kommunista ideát megtestesítően képes bölcs útmutatása révén magával ragadni és mozgósítani a tömegeket, így alkalmas arra, hogy a tökéletes vezető jelképe legyen.
