1929, bronz, ltsz. K.76.3.193.
Rákosi Jenő (1842-1929) drámaíró, a magyar nyelvű színjátszás megteremtésének élharcosa, emellett publicisztikája révén a két világháború közötti korszak egyik legjelentősebb kultúrideológusa, a magyar revizionizmus kiemelkedő, képviselője volt, aki munkásságáért nem csupán nemességet kapott, hanem a főrendiháznak is tagja lett. A halálát megelőző évben kétszer is tárgyalt a Trianonban elcsatolt magyar területek visszaszerzésének lehetőségeiről a magyar irrendentizmus talán legjelentősebb külföldi támogatójával, lord Rothermere-rel. Halála után néhány nappal a lord levelében ezt írta Budapest főpolgármesterének, dr. Ripka Ferencnek: „Tekintettel a személyes barátságra, annak a harcnak emlékére, melyet a kegyetlen elnyomó trianoni szerződés ellen folytatott, megtisztelve érezném magam, ha Budapest főváros elfogadná tőlem Rákosi Jenőnek valamely köztéren felállítandó szobrát, amelyet egy magyar szobrász készítene”. Utóbb megnevezte az általa kiszemelt szobrászt is, Kisfaludi Strobl Zsigmondot, aki az előző évben készítette el az ő portréját Londonban. A Vignali Rafael által kiöntött, az Erzsébet körút és a Dohány utca sarkán álló, kétszeres életnagyságú szobor felavatására 1930. november 30-án került sor, az avató beszédet lord Rothermere üzenetének felolvasása után gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter tartotta. A magyar közélet és irodalom jelen lévő jeles képviselői, valamint a hatalmas tömegben összegyűltek nem láthatták előre, hogy a Rákosi mellett a revizionista gondolatnak is örök emlékül szánt szobor számára mindössze tizennyolc évet engedélyez a történelem.
