Tavaly volt a 250. évfordulója annak, hogy az építtető Padányi Bíró Márton veszprémi püspök (1693-1762) halálát követően utóda, Koller Ignác (1725-1773) megrendelte a zalaegerszegi, kéttornyú Mária Magdolna plébániatemplom falképeit Johann Ignaz Cimbal (1722-1795) bécsi festőnél. A sziléziai születésű Cimbal a bécsi akadémián Paul Trogernek, a 18. század első fele legnagyobb hatású, iskolateremtő freskófestőjének volt a tanítványa. Alsó-ausztriai, morva- és csehországi megbízások után, 1768-ban hívta Magyarországra Koller püspök, akinek megbízásából előbb a székesfehérvári plébániatemplom, a mai székesegyház falképeit készítette el, majd a következő évben a püspök Zalaegerszegre szólította.
A Troger-iskola stílusát, de részleteiben Franz Anton Maulbertsch sümegi freskóinak a hatását is tükröző, az oltárképeket is magába foglaló zalaegerszegi falképegyüttes ikonográfiai programját minden valószínűség szerint Koller Ignác állította össze. Az ilyen, komoly teológiai felkészültséget igénylő programok a korszak katolikus tanításának egyfajta összefoglalásai. Esetünkben természetes módon központi szerepet játszik benne a templom névadója, Mária Magdolna, aki a szentély zárófalának monumentális kompozíciója mellett ugyanitt a két oldalfalon is feltűnik, apoteózisa (megdicsőülése) pedig az oltárkép feletti mennyezetképen látható. Mellette hangsúlyosan jelennek meg a Szűzanya, vagyis Mária életének jelenetei: a templomhajó szentély felőli boltszakaszának mennyezetképét a Mennybevitele, oldalfalainak oltárképeit a Kálvária keresztje alatti elalélása, illetve a Szeplőtelen fogantatás díszítik. Ugyancsak nyomatékos a magyar szentek megjelenítése: a szentély oldalfalain Szent László és a sokáig ugyancsak szentként tisztelt Salamon alakja tűnik fel, két mellékoltárkép pedig Szent István korona-felajánlását, illetve az alamizsnát osztó Szent Erzsébetet ábrázolja. Az oltárképeken megjelenik még a jezsuita rend alapítója, Loyolai Szent Ignác és a gyónási titok védőszentje, Nepomuki Szent János, az oldalkápolnák falain pedig a 12 apostol figurája, míg a további mennyezetképeken a kötelező elemként feltűnő Szentháromság mellett az Egyház diadalának és a Sarkalatos erényeknek allegóriája látható.
Az egész, szemmel láthatóan nagyon gondosan tervezett falképegyüttesnek érdekes keretet nyújt a festett építészeti háttér. A templomban nincsenek épített oltárok, csak oltárasztalok és ezeken szentségtartók. Az oltárképek falra festettek, és a mennyezetképekkel és a zárófal nagy festményével együtt hozzájárulnak a templom terének átlényegítéséhez. Cimbal ecsetje nyomán már nem közönséges téglából, hanem márványból lévő, gazdag tagozatokkal ellátott épületben látjuk magunkat, méghozzá egy olyan légiesen könnyű, nyílásokkal szabdalt architektúrában, amelynek nyílásain keresztül a mennyei szféra szereplői jelennek meg és lépnek be a templom belsejébe. A mennyezeti mezők az égboltra és az előtte lebegő szent eseményekre nyitják meg a teret. Az oltárképek egy-egy dogma, vagy legenda lényegét sűrítik theatrum sacrumként (szent színházként) látott jelenetekbe. A barokk festő illúzióval él: a rövidülések, a perspektíva, a fény-árnyék hatások a megfelelő nézőpontból nézve a szakralitás virtuális, de teljesen valósnak tűnő világába vezetik a híveket. Az apostolok falra festett szobrai ugyanígy plasztikusan, hangsúlyos vetett árnyékkal tűnnek fel, belépve a szemlélő saját terébe. Maga az épület immár nem más, mint az Istentől alászálló város, a Mennyei Jeruzsálem, ahol a szentek és mai követőik együtt, közösen dicsérik az Istent.
A barokk freskódísz, így a zalaegerszegi plébániatemplom impozáns falképegyüttese is olyan összetett programot, tanítást jelenített meg vizuális formában, amelynek leírása igen terjedelmes lett volna, ugyanakkor a hívek pontosan értették a képi utalások utolsó részleteit is. A hazai ellenreformáció során a dominanciáját visszaszerző – Európa más részein ezért küzdő – katolikusság a vizualitásban az egyik legjelentősebb fegyverét találta meg a képek szerepét a háttérbe szorító vagy elutasító protestantizmussal szemben. A ma teljes díszében pompázó, felújított Mária Magdolna templom e folyamat betetőzésének egyik jelképe is.
