Léránt János festőművész (Zalaegerszeg[?], 1875 – Zalaegerszeg, 1942. V. 26.)
Zalaegerszegi szoba- és templomfestő, oltár- és falképfestést, valamint restaurálást egyaránt vállalt, és megbízható színvonalon el is végzett. Tevékenysége annak illusztrációja, hogy a festőmesterek feladatköre a múlt század első felében még kevésbé volt differenciált, a viszonylag könnyen elsajátítható, csupán alapszintű, iparosi képzettséget igénylő munkák mellett olykor igényesebb, dekoráló, és ma inkább művészinek tekinthető figurális feladatokat is rájuk bíztak. Léránt képzettségéről nincs információnk. Első ismert munkája a milejszegi templom Assisi Szent Ferenc stigmatizációját ábrázoló oltárképe (1903), melyet a templom restaurálása alkalmával, Dorffmaister István barokk, festett látszatarchitektúrájába készített. 1923-ban a válickapusztai kápolna, 1933-ban a lórántházi templom dekorációját festette. 1932-ben a szombathelyi Kálvária-templomot festette ki. 1936-ban közreműködött a novai templom – ugyancsak Dorffmaister festette – falképeinek restaurálásánál, ahol az ornamentális részleteket javította. Ezzel gyakorlatilag párhuzamosan dolgozott a búcsúszentlászlói kegytemplomhoz csatlakozó, középkori Mária-kápolna falképein is, ahol modelljei – legalább – részben a falu lakói voltak.
Irodalom:
Kostyál László - Seres Péter: Képzőművészet Zalaegerszegen, Zalaegerszeg 2020, 22-25.