Megoldjuk Nyuszicsek, mondja, és már telefonál is, írja, mondja, kéri és intézi. Bármilyen ügy legyen is az, előtte nincs akadály. Igen, tudom, ebben a múzeumban mindenki fogalom, de hát Ő különösen az. Városszerte ismerik és imádják, egykori tanítványok, kollégák, és partnerek köszönnek rá az utcán, a piacon megvan a kedvenc almása, a boltban a kedvenc hentese, tényleg nincs olyan, aki ne ismerné, és ne imádná: Molnárné Raposa Irén, vagy, ahogy mindenki szólítja: Irina. Irina a Közönségkapcsolati osztály vezetője a Göcseji Múzeumban. Ha kell, programot szervez, fellépőkkelalkudozik egyeztet, múzeumpedagógiai foglalkozást tart, beszámolót ír. Képzel, tervez, megvalósít. Nélküle nincs se program, se élet nálunk.
Orosz-pedagógia szakos általános iskolai tanárként végzett Pécsen. Édesanyjától kapott anyanyelve miatt nem is igazán volt kérdés, hogy az orosz szerepet játszik-e a pályaválasztásában, a döntés praktikusan magát hozta meg. Hogy a gyerekekhez, és a velük való kapcsolatteremtéshez, a velük való foglalkozáshoz jó érzéke van, az sem volt kétséges. Dolgozott óvodában, tanított iskolákban, az egykori MMIK-ban ifjúsági szakelőadóként tevékenykedett. A Göcseji Múzeummal a Finnugor Parkkal kapcsolatos tolmácsolási feladatok miatt került kapcsolatba.
„Marx Marival (Marx Mari, etnográfus, Göcseji Múzeum) osztálytársak voltunk gimnáziumban, neki köszönhetem, hogy a múzeum közelébe kerültem. Korábban többféle munkám volt, azt gondolom, végül ez a többféle megtapasztalás segített ahhoz, hogy itt munkát kapjak. Voltak elképzeléseim, jöttek az ötletek, megpezsdítettük a múzeumi életet. Akkor kezdődtek el a nagyobb rendezvények, indult a „Múzeumi Találkozások”, több mostani program akkor született meg.”
Meséli, nagy kihívás volt, de nagyon örült, hogy a többiek is jöttek az ötletekkel, minden kolléga bekapcsolódott a munkába, és az, hogy a programok felélénkítették a múzeumi (és városi) életet, közös siker. Ami tovább erősítette ezt az épülő múzeumi miliőt, az a múzeumpedagógiai foglalkozások beindulása volt. Irina 2003-ban végezte el az ELTE TFK-n a múzeumpedagógia szakot, másoddiplomásként, és azóta számtalan, egyre jobb és izgalmasabb foglalkozás várja az óvodásokat, az általános-, illetve a középiskolásokat.
„A munkámban a PR a legnagyobb falat, az utóbbi években sokkal többet kell magunkat mutogatni, reklámozni, minél több színvonalas rendezvényt produkálni, mert hiszen a múzeum számára fontos a bevétel, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni.”
És, hogy a munka melyik részét kedveli a legjobban?
„Amikor egy rendezvény jól elő van készítve, jól összerakjuk a kollégákkal és nem mossa el az eső.” - Nevet. „A tanítás is izgalmas volt, de itt rögtön lehet látni az eredményt. Azt is nagyon szerettem, de ezt talán még annál is jobban. Szeretem, hogy nagyon sok új emberrel ismerkedtem meg a munkám révén. Szeretem, aki segítőkész, tud áldozatot hozni a jó cél érdekében. Sok jó baráttal gyarapodtam az elmúlt években. Az fontos, hogy az ember mindig segítsen, a tudást át kell adni. Találkoztam olyannal is, nyilván, aki megtartotta magának az információt, na, azt nem lehet csinálni. Illetve lehet, de az nem vezet jóra. Az ember legyen önzetlen, szeresse a munkáját, segítsen a többieknek, hát nem?”