Egry József

2014. június 08.

Képgaléria

Éjjeli menhely előtt, 1907.
Műhelyben, 1907.
Parkban, 1908.
Ádám és Éva, 1909 k.
Szóló, 1909.
Anyám a szobában, 1910.
Szerelmesek, 1911.
Sétálók, 1911.
Tanulmány, 1911.
Kikötőmunkások IV. 1912.
Táj fákkal, 1913.
Katonák a Balaton partján, 1916.
Badacsonyi hegy, 1916.
Kapálók, 1916.
Felkelő nap, 1919.
Vörös Krisztus (Vörös igazság), 1920. k.
Krisztus Emmausban, 1920. k.
Vihar a Balatonon, 1921. k.
Balatoni halászok, 1923.
Délibábos párás fények, 1923.
Szüretelők Badacsonyban, 1925. k.
Fehér fények, 1926.
Káin és Ábel, 1926.
Szent Kristóf a Balatonnál, 1927.
Önarckép napsütésben (A festő), 1927.
Keresztelő Szent János, 1930.
Ajtó mögött (A festő), 1934.
Kondás, 1934.
Halászok II. 1935.
Aranyhíd, 1935. k.
Juliska (A művész felesége), 1936.
Ősz az öbölben, 1938. k.
Szivárvány, 1940. k.
Mólón, 1941.
Aranykapu, 1943-44.
Vitorlás, 1946. k.

Egry József festőművész (Zalaújlak, 1883. március 15. – Badacsonytomaj, 1951. június 19.)

 

Életrajz:

Szegény napszámos szülők gyermekeként született, szüleivel már gyermekkorában Budapestre költözött. A nehéz anyagi körülmények egész életét meghatározták.

Első mesterei Fellegi Emil dekoratív festő, majd Korcsek János arcképfestő voltak.

Az 1897/98-as tanévben szegénysége miatt kimaradt a polgári iskolából.

1905-ben, Párizsban a Julian Akadémia esti tanfolyamait látogatta.

1906-1908 között a budapesti Mintarajziskolában Ferenczy Károly ösztöndíjas tanítványa.

1907-ben a Menhely előtt című képével ezerkoronás ösztöndíjat nyert a Műcsarnok kiállításán.

1909-ben rendezte első önálló kiállítását a Művészházban.

1911-ben Belgiumba utazott tanulmányútra.

1915-ben segédszolgálatosként behívták katonának. A kiképzés során súlyosan megbe­tegedett, lábadozása alatt ismerkedett meg Vizkeletyné Pauler Juliskával, aki válását követően, 1918-ban a felesége lett.

1918-tól Keszthelyen, majd Badacsonyban élt feleségével. 1930-tól a teleket bérelt budapesti lakásukban töltötték.

1922-ben a Nemzeti Szalonban, majd 1923-ban a Belvederében mutatta be új stílusú balatoni képeit, melyeken a panteisztikus hangulatot keltő párás atmoszféra és áradó fény feloldja a formákat, teljesen egyéni karakterrel ruházva fel Egry alkotásait.

1924-től tagja volt a Képzőművészek Új Társaságának (KÚT), 1927-ben az elnökségbe választották.

1926-ban Berlinben (Gurlitt Galerie) és Drezdában (Richter Salon) rendezett kiállítást, melyek kedvező visszhangjára itthon is felfigyeltek. 1928-ban, 1930-ban és 1933-ban a Tamás Galéria mutatta be műveit.

1936-ban a budapesti Fränkel Szalonban és a bécsi Neumann und Salzer Galerie-ben, 1939-ben az Ernst Múzeumban rendezett sikeres egyéni tárlatot.

1941-ben költöztek be új badacsonyi házukba.

1945-ben állami nagy aranyérmet kapott.

1947-ben megkapta a Szabadság-érdemérmet, 1948-ban pedig az akkor alapított Kossuth-díjat.

1948-ban munkáival részt vett a XXIV. Velencei Biennálén, ezt követően azonban mellőzötté vált.

A badacsonytomaji temetőben lévő sírját Borsos Miklós domborműve (Vízrenéző) díszíti.

 

Művei közgyűjteményekben:

Balatoni Múzeum, Keszthely
Egry József Emlékmúzeum, Badacsony
Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Thúry György Múzeum, Nagykanizsa

 

Irodalom:

Farkas Zoltán: Egry (A Művészet Kiskönyvtára 42.) Budapest, Corvina, 1969.
Egry breviárium. Szerk. Éri István. Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1973.
Láncz Sándor: Egry József. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat, 1980.
Heitler László: Festő szivárvánnyal (Beszélgetések Egry Józsefről). Magánkiadás, 2003.