Pataky Andor: Karcagi ködmönös asszony | Göcseji Múzeum

Pataky Andor: Karcagi ködmönös asszony

A Budapest belvárosát átszelő Kossuth Lajos utca 11. számú épületének félemeletén rövid ideig (1922-1924) működő, reprezentatív Alkotás Művészház 1924 májusában rendezett, utolsó tárlata Vágh Weinmann Nándor, Vágh Weinmann Mihály festőművészek és Pataky Andor szobrászművész együttes kiállítása volt. A tárlat katalógusa tételesen felsorolja a kiállított műveket. Az összesen 114 alkotással szereplő Pataky – akvarelljei mellett bemutatott – ember- és állatfigurákat mintázó kerámia kisplasztikái között két változatban is megtalálható a Karcagi ködmönös asszony, melynek festett, fajanszból készült verzióját 2500, egyszerűbb, terrakotta változatát 1200 koronáért kínálták.

A Kaposváron született, a tárlat idejében még Budapesten lakó Pataky Andor (1891-1943) ekkortájt örökölte – öccsével, a zenész Elemérrel közösen – elhunyt anyai nagybátyja türjei kúriáját és birtokát. A két agglegény művész hamarosan a kis zalai faluba költözött, és részben művészetéből próbált megélni, részben gazdálkodni kezdett. Utóbbihoz egyikük sem értett, így a gazdaság hamarosan tönkrement. Elemér rövid életű volt, Andor viszont bekapcsolódott a megyei művészeti életbe, kiállításokon vett részt, majd a harmincas években egyetlen helyben élő szobrászként hősi emlékművek hosszú sorát készítette el a megye településein, kompenzálva a gazdasági válság következtében visszaesett vásárlóerőt. Életéről Türjén egy ismeretlen verselő tollából kis, kevéssé empatikus költemény is született, ebből idézzük:

Nagybácsi, mint agglegény / Végre földbe került szegény
Vagyonát rokonra hagyta / Ki azt mohón fel is falta.

Volt ott jószág, föld és szőlő / Megvolt a gondtalan jövő
Hangos volt az egész kúria / Került italra, murira.

A föld el lett hanyagolva / Mert senki nem gondozta…

Fájt a szívem, hogy e művész / Ki agyagból, mint bűvész
Embert, állatot faragott, /Csudás, szép, élő alakot.

A jó élet röstté tette / Nem alkotott a nagy lelke
Munkaiszony lett a végzete / Újból felvenni szégyellte…

Az 1920-as évek elején még Budapesten, a Nemzeti Szalon kiállításain rendszeresen szereplő Pataky Andornak sajnos elég kevés alkotását ismerjük közvetlenül. Hagyatékáról nem tudunk, műveinek nagy része szétszóródott. Ezért is bírt különös jelentőséggel a Göcseji Múzeum számára, amikor a közelmúltban vásárlásra kínálták fel a Karcagi ködmönös asszony szépen festett fajanszfiguráját, hiszen ezen kívül gyűjteményünkben egyetlen, monokróm szobra (Juhász) és egy akvarellje (Tengerpart) volt található. Az 1924-es budapesti tárlat katalógusa reprodukálja számunkra a párdarabjaként értékelhető Kalotaszegi asszonyt. A két figura Patakynak a népi kultúra iránti érzékenységéről tanúskodik. A karcagi menyecske fekete csizmát, kék szoknyát s fejkendőt, zöld kötényt és díszes hímzését tetszetősen részletező festéssel bemutató, prémes szegélyű és gallérú sárga ködmönt visel. A pesti tárlatot ismertető Magyar Iparművészet kritikusa ennek kapcsán meg is jegyezte, hogy kívánatos lenne, ha a művész a „mindig többé-kevésbé kemény hatású mázfeletti festést mázalattival cserélné fel”. Ennek későbbi valóra váltásáról nem tudunk.

Pataky Andor Türjére költözésével ígéretesen induló fővárosi karrierjét cserélte fel a jóval bizonytalanabb hátterű vidéki művészléttel, ami azt eredményezte, hogy neve egyrészt eltűnt a budapesti művészeti kritikákból, másrész pedig meg kellett alkudnia az új környezete jelentősen vékonyabb megrendelői rétegének kevésbé kifinomult ízlésével. Személyét az utókor a zalai szobrászat pionírjaként tartja számon.

2021.
január
04.