2012-ben kezdtük tervezgetni múzeumunkban a látványtárakat. Én a Játéktár berendezésében vettem részt, mert úgy gondoltuk, hogy az évtizedek alatt sok érdekes gyermekjáték gyűlt össze, így külön egységként is bemutathatóak. A múzeum költözésekor a színes szekrényekbe helyezett gyűjtemény kedves helyszíne volt a múzeumok éjszakájának. (1.kép)
Az új épületbe ebben a formában már nem kerülhet vissza, a játékokat Dömötör Andrea kolléganőnk elhelyezte a raktárunkban.
Játékaink túlnyomó része két nagy gyűjteményünkben, a néprajziban (mintegy 60) és a történetiben (mintegy 210) tétel található. A kisgyermekkor, a gyermeknevelés, a munkára szoktatás eszközeiként készített tárgyak között vannak apró kerámiák, szerszámok, szélforgó, bútorok, babák. A miniatűr használati tárgyak a kézművesmesterek, vagy pásztorok, parasztemberek kézügyességét dicsérik. A játékok sok esetben másai, vagy stilizált megjelenítései a felnőtt használati tárgyaknak, bútoroknak. A színes játékkártyák, a társasjátékok sora a szórakozás mellett a tudás bővítését is szolgálták. A fiúcskáknak a kis vonat, a felhúzható, ágaskodó bádog ló, az autók okoztak örömet. Óvodások örülhettek, amikor óvónőjük felállította a bábparavánt, és megkezdődhetett a bábelőadás. Sok régi játékot ismerhetünk meg a történeti fotógyűjteményünkben lévő fotográfiákon is. (2. kép)
Sőt, a dokumentumok között is található játékokat bemutató képeslap, amit a Budapesten élő Dezsőfi-család hagyatékából kaptunk. (3. kép)
Boldogan fogadjuk és köszönjük az ajándékokat, így a nagylelkű felajánlásoknak köszönhetően az utóbbi években szépen gyarapodott a gyermeki életmódot illusztráló kis gyűjtemény, izgalmas darabjairól később még beszámolunk.
Ez alkalommal Kovácsné Csonkás Erika Veronikának mondunk köszönetet.
A kiváló pedagógus és amatőr fotográfus[1] a pandémiának „köszönhetően” felszabadult idejének egy részét a pusztaszentlászlói nagyszülői ház padlásának átnézésével töltötte. Talált néhány régi játékot, amiket felajánlott múzeumunknak. A kis babakocsit és az egykor 98 forintért vásárolt Erzsi babaszobát nagyon megviselte az idő és az időjárás, bizony rájuk fér a restaurálás. A babakocsi a valódi mintájára készült az 1950-es évek végén,a hatvanas évek elején. Leltári száma TOT_2011.4.1 (4. kép)
Egy egész modern sportkocsi tűnik fel azon a fotón, amiben Csonkás Erika Veronika csücsül 1955-56 körül. Ezt a használható darabot nem tartották meg, hanem továbbadták, ahogy ez lenni szokott a gyermekholmikkal. (5. kép)
Ahogy megírta, jobbra a nagyszülői ház, mögötte pincelejárat. A felvételt édesapja, Csonkás Sándor készítette, aki Nagykanizsán született, de a háború után Pusztaszentlászlón kezdett dolgozni, ott telepedett le, családot alapított, majd onnan járt dolgozni Bázakerettyére (kb. 1952-1964 között) és Gellénházára. Neki köszönhetőek az 1956-os forradalom bázakerettyei eseményeit megörökítő fotográfiák.[2]
Egy másik édesapja által készített fotográfián Erika boldog mosollyal ül játékai között. Nem csoda, hogy a tanárnő még ma is ragaszkodik gyermekkori babájához, szeretett mackójához. (6-7. kép)
[1] https://csodalatosmagyarorszag.hu/hirek/itthon/a-nap-is-raragyogott-a-holepte-pusztaszentlaszlora/
[2]Béres Katalin-Csomor Erzsébet -Kapiller Imre: A legyőzött győz, az elesett él. Az 1956-os forradalom zalai fotókrónikája. Zalaegerszeg, 2006.