Napjainkban kinyitjuk a számítógépet, bekapcsoljuk telefonunkat, és ha akarjuk, ezernyi információt találunk az egészséges életmód, táplálkozás témakörében. Múzeumunk is őriz e témákat is érintő, a 20. század első felében megjelent kiadványokat, melyek ma már főként kultúrtörténeti értékkel bírnak, egyben szórakoztató olvasmányok, és néhány elavult információ mellett igazolják a mondást: nincs új a nap alatt.
Az első világháborút követően az asszonyok levették a fűzőt, egyre fontosabb lett számukra testük megismerése, egészségének, szépségének megőrzése. Akik erre nagyobb figyelmet fordíthattak, a társadalom jobbmódú rétegéhez tartoztak. A hölgyek okulására kiadott enciklopédiák, szakácskönyvek segítették a háziasszonyokat fontos teendőik ellátásában. Így nem csak a sajtó, vagy az évente kiadott különféle kalendáriumok tanácsaira szorítkozhassanak az érdeklődők, hanem a könyvespolcról is leemelhették a haszonnal forgatható kiadványt.
1930 körül jelent meg a Maria Mathilde Mandl szerkesztette A család tanácsadója című gyűjtemény, amit Z Tábori Piroska ültetett magyarra, a Tündérujjak Lapkiadó Vállalat kiadásában. Első kötete 478, míg a második 1086! oldalas. A kiadvány gazdag tárháza azon ismereteknek, melyeket a nőknek tudnia illet önmagukról, a háztartás vezetéséről, a lakberendezésről, a kézimunkáról, a házi orvoslástól, a gyermeknevelésről, nem utolsó sorban az egészséges életmódról, amit ugyan a testedzés kategóriájába foglaltak.
A szintén 1930 körül kiadott nagyalakú kötet, A magyar uricsalád aranykönyve több fejezete foglalkozott a helyes táplálkozás és a testedzés mikéntjével, és kitűnő fotókkal illusztrálta: a sport eredménye a pompás alkatú férfiak és hölgyek.
1944-ben jelent meg az Asszonyok aranykönyve. A női tudnivalók enciklopédiája két kötete, ebben is hasznos rajzok és utasítások buzdítanak a tornára.
A szakácskönyvek közül a Hatvany Lili (1890-1968) által szerkesztett „Ételművészet, életművészet” című kötetet magam is forgattam. Szeretett mostoha nagyanyám, a Pozsonyban tanult, majd a második világháborút követően Egeraracsára, majd Keszthelyre került tanítónő, Kaprinay Gabriella (1894-1980) is használta. A múzeum példánya a söjtöri Fatér családé volt. A címében sokat ígérő, 1986-ban reprint kiadást is megélt kötet szerkesztője a Színházi Élet kritikusaként működött, majd New Yorkban telepedett le, ott állította össze a kötet anyagát, melyet a Színházi Élet adott ki Budapesten 1937-ben. A nemzetközi – amerikai, angol, francia stb. konyha remekei között tallóz, külön fejezetben közli híres magyar szakácsok receptjeit, így a Carlton és Hungária szálló, Gellért szálló Gundel konyhája, avagy a „Kakuk” éttermek konyhafőnökétől. Egy másik fejezetben a Színházi Élet olvasóinak receptjeit olvashatjuk. Mai kritikusa szerint a receptek elég vázlatosak, kezdő szakácsoknak nem valók.
A diétás konyha orvosi alapjairól dr. Györki Béla, a Svábhegyi szanatórium igazgató főorvosa írt. Így vezette be mondandóját: „A mai modern, midenféle egyészségügyi elmélettel telített korszakunkban talán a legdivatosabb és bizonyára a legveszélyesebb is az úgynevezett diéta őrület”, amivel a sarlatánokat vádolta. De ő is elismeri, hogy sokan érzékenyek bizonyos ételekre, így az eperre, halra, spárgára, s számos, a betegségek gyógyulását segítő tanácsot ad. A jó élethez pedig a pihenés és szórakozás kettőse is hozzá tartozott. A testedzési tanácsok a neves amerikai Arthur McGovern tanait tükrözik, akinek 1935-ben megjelent műve a The Secret Of Keeping Fit, azaz A fit kondíció titka címmel jelent meg, de itt a Lelki kondíciótréning címen írtak róla, ezt magyarosabbnak érezve. A kötet végén a fekve, így a legkisebb energiát fogyasztva végzendő gyakorlatok rajzos ismertetését is közlik, amiket lapozva jókat derültem ifjúkoromban.
A McGovern torna egyik gyakorlata, amikor a gyomorra helyezett súlyos kötet emelgetésével kell megerősíteni hasizmainkat, helyére tolni eltolódott emésztő szerveinket. A mozdulatot 40-szer kellett megismételni.
Ugyan sem a kötet egykori tulajdonosát, a nagymamámat, sem óvónő édesanyámat (Nuszer Irma 1915-1996) soha nem láttam tornázni, túrázni, azonban tisztában voltak a fokozatos napfürdő, a friss levegő, szellőztetés, takarítás, egészségügyi séta és a változatos táplálkozás fontosságával, ezen ismeretek alapjait a tanító- és óvónőképzőkben is oktattak, hogy tanítványaiknak továbbadhassák.
Végük lássunk egy receptet a maradék sonka felhasználására Hatvany Lili gyűjteményéből:
Sonkás palacsinta csőben sütve (előétel két személyre)
Süssünk 4 darab palacsintát és megtöltjük a következővel: 6 dkg finom sonkát összevágunk, 2 tojásfehérjét felverünk kemény habbá, azután a 2 sárgáját, a habot , a sonkát és a 4 evőkanál tejfölt összekeverjük, amivel megtöltjük a palacsintákat, és kis zománc- vagy alumíniumtálra helyezzük., majd bevonjuk mind a négyet tejfellel. Kevés reszelt sajtot hintünk rá és forró sütőben pirosra sütjük.
Jó étvágyat és hasznos testedzést kívánunk!