Magyarországon a 20. század elején terjedtek el igazán széles körben a rokonoknak, barátoknak küldött képeslapok. A családi események, utazások emlékére írt kedves üzenetek mellett közkedveltek voltak az ünnepek alkalmából postára adott üdvözlőlapok, így a húsvétkor aktuális, a tavasz eljövetelét és a természet felfrissülését ábrázoló lapok is.
A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, amikor Jézus kereszthaláláról és feltámadásáról emlékezünk meg.
Az ünnep vallásos tartalmából a szenvedéstörténet kevésbé jelenik meg a képeslapokon, a szentképeken azonban annál több ábrázolást ismerünk. A keresztút stációi és a keresztre feszített Jézus mellett a sírjából feltámadt Krisztus jelenik meg hagyományosan a szentképeken. Az arma Christi, vagyis a szenvedés eszközeinek nevezett tárgyak jelképezik Jézus kínszenvedésének történetét: például a szentképeken látható kakas juttatta Péter eszébe Jézus szavait, miszerint a kakas megszólalása előtt háromszor fogja megtagadni őt; az izsópszál pedig arra utal, hogy egy ecetbe mártott, izsópszálra tűzött szivacsot nyújtottak fel a keresztfán Jézusnak, hogy a szomját enyhítsék.
Népszerűek voltak azok a szentképek, amelyek Leonardo da Vinci híres freskóját, Az utolsó vacsorát ábrázolták. A festményen Jézus és a 12 apostol látható vacsora közben, amelyre Krisztus szenvedésének előestéjén került sor. A képen az a pillanat látható, amelyen Jézus kijelenti az apostolok előtt, hogy egy közülük el fogja árulni.
A húsvéti képeslapok egyik leggyakoribb motívuma a tojás, a díszes hímestojás.
Szalaggal átkötve, virággal, barkával együtt is szerepel, láthatunk tojásból előbújó kisgyereket vagy csibét, és az sem ritka, hogy éppen nyulak festik a hímestojást. A tojásnak a magyar népszokásokban fontos, termékenységvarázsló szerepe volt, sőt, világszerte a termékenység, az újjászületés és az új élet ősi szimbólumaként tartották számon. Az egyházi szimbolika szerint a húsvéti tojás a sírjából feltámadó Krisztus jelképe.
Az 1930-as években jelentek meg a népies tematikájú képeslapok, amelyeken népviseletbe bújt legények locsolják a lányokat, vagy éppen legeltetik a bárányokat és nyulakat. A különféle húsvéti népszokásokat ábrázoló képeslapokon találkozhatunk a tavaszi zöldághordással is, vagyis egy tavaszköszöntő énekes, táncos felvonulással, amelynek elmaradhatatlan kiegészítője a természet megújulását jelképező, viruló nyírfagally.
Szintén jellegzetes húsvéti szimbólum a szentelt barka. Húsvét előtti vasárnap, vagyis virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának az ünnepe, amelynek emlékére hagyományosan pálmaágat, Magyarországon fűzfa barkáját szenteltek. Ezt a megszentelt barkaágat – más néven macókát vagy cicamacát – egy évig őrizték, majd a következő évben elégették, átszitált hamuját pedig a hamvazószerdai hamuhoz keverték.
A húsvéti szentképek és képeslapok elmaradhatatlan szereplője a nyakában csengővel vagy piros szalaggal ábrázolt bárány, vagyis az ártatlanság, a szelídség és a bűntelen áldozat jelképe. Ez a keresztény eredetű szimbólum a győztes Krisztus jelképe. A nyakában báránnyal ábrázolt Jézus, a jó pásztor szintén a vallásos szentképek gyakori témája.
Szinte egyetlen húsvéti képeslapról sem hiányozhat a nyúl. Meglepő módon a tojásokat hozó húsvéti nyúl a legújabb keletű, nyugat-európai származású szimbólum, amelynek nyoma sincs a magyarság hagyományaiban. E jelkép német hatásra, félreértés révén terjedt el hazánkban is a 20. század elején: egyes német vidékeken szokás volt, hogy húsvétkor császármadarat, vagyis Haselhuhn-t és tojásait ajándékoztak egymásnak az emberek. Ezt rövidítve Hasel-nek mondták, ami nagyon hasonlít a nyúl német nevére, a Hase-re. E két név összekeveredett, ezért hoz tojásokat a húsvéti nyúl hozzánk is. Szimbólumának ősi, kereszténység előtti hagyománya is van: a nyúl volt a termékenység és a tavasz istennőjének, Ostara jelképe.