A zöld a természet színe. Ilyenkor tavasszal különösen szembetűnő az élénksége a több hónapnyi színtelen lét után a természet újraéledésekor. A friss és üde zöld szín reményt ad, valami jónak a kezdete.
Szemünk a természet színének megannyi árnyalatát érzékeli: elég, ha csak az erdőben sétálunk, átéljük a felismerést, hogy a zöldnek mekkora a skálája. A hideg kékeszöldtől egészen a meleg sárgászöld árnyalatokig mindegyik tónus megnyugtat.
Isaac Newton volt az első, aki felfedezte, hogy a fény és a szín mennyire szoros kapcsolatban állnak egymással. Mégis az egyik legismertebb színkör Johannes Itten, svájci festő és színpedagógus, a Bauhaus korai szakaszának meghatározó személyiségének nevéhez fűződik. A tizenkét osztású színkör folytonos átmenetet képez az egyes színek között, ami a tökéletesség képzetét kelti bennünk. Habár a zöld nem alapszín, csak ún. másodlagos szín, amelyet festék esetében a sárga és a kék keverésével érünk csak el, mégis az egyik legmeghatározóbb, ami egész életünkön át elkísér.
Erős érzelmi összefüggés van a zöld és a biztonság érzése között. A testi és lelki görcsöket egyaránt oldja. Kettős hatása van: egyrészt megnyugtat, és jótékony hatással van a központi idegrendszer betegségeinek gyógyításában, másrészt inspirálja a szellemet.
Zöld színű (amit a klorofilloknak köszönhetünk) zöldséget szívesen fogyasztunk, hozzá társítjuk az egészséges jelzőt. Legyen az fejessaláta, uborka, paprika, spenót vagy sóska, szívesen vásároljuk a piacon vagy ültetjük a kertünkbe, a fűszerkertről nem is beszélve! Az elmúlt hetek pedig a medvehagymaszedés főszezonja volt, a zalai erdei tisztások különösen bővelkednek ebben a növényben.
Néhány éve, a pandémia idején az egyetlen hely, ahol a szorongásunk oldódott, a természet volt. Soha nem látott mértékben kirándultunk, másztunk meg máskor elképzelhetetlennek tűnő magaslatokat, túraútvonalakat fedeztünk fel, a városban fákat ültettünk és otthon kertészkedtünk. A zöld természetbe menekültünk, mert az megnyugtatott minket és elsimította a feszültséget. Talán az egyetlen olyan hely volt, ahol úgy élhettünk, mint azelőtt.
Április 22., a Föld napja. A Göcseji Múzeum három napon keresztül bemutat Önöknek egy-egy zöld színű műtárgyat, bízva abban, hogy ezzel az akcióval egy kicsit rá tudjuk irányítani a figyelmet a természet, a Föld megóvására. Félő, hogy csak sikk beszélni a környezetvédelemről, pedig az apró lépéseknél már jóval többet kellene tenni. Főleg úgy, hogy már vészjósló írásokat olvasunk a visszafordíthatatlan folyamatról, az élhető bolygó búcsúztatásáról. David Attenborough, a brit természettudós és dokumentumfilmes is figyelmeztet, hogy siker társadalmi összefogás nélkül nem lesz.
„A földi élet jövője attól függ, hogy képesek vagyunk-e cselekedni. Sokan egyénileg is megtesznek minden tőlük telhetőt, ám valódi sikert csak akkor érhetünk el, ha gyökeres változások mennek végbe a társadalomban, a gazdaságban és a politikában.”
Tiszta szívemből kívánom, hogy így legyen!