1853 k, bronz, ltsz. K.75.1.201.
Hosszú, sovány, előregörnyedve álló alak, két ágba font kecskeszakállal. Arca beesett, szemgödre körül barázdált, kifejezése gunyoros, szemei mélyen ülők, tekintete átható, homloka alsó részét kissé ráncolja. Fejére elöl, a homlokán csúcsban végződő, a fej egészét takaró sapka borul. Vékony, egyedüli ruhaként viselt köpenyét maga előtt felemelt bal karjával összefogja, a testét takaró drapéria ráncai a kéznél összefutnak, oldalán kard, vékony lábai csupaszok, a jobb lábával hátrébb támaszkodik, fejét - talán fázósan - behúzva oldalra néz. Talapzata sziklafelszínt imitál. Oszlopszerűen zárt figura, rézből készült kardja kivehető tartójából. A bizarr témákat (pl. Macbeth, Don Quijote stb.) kedvelő, egyébként kevéssé ismert szobrász, Jacques Louis Gautier (sz. 1831) az 1853 körül mintázott figurát 1855-ben mutatta be a párizsi világkiállításon, ahol rendkívüli sikert aratott a szatirikus alakkal. A "Duplan és Salles" cég hamarosan bronzba öntve sokszorosítani kezdte az alkotást. Egyik vásárlója, Alba hercegnője a megszerzett példányt III. Napóleon kabinetjének adta. A szobor mindmáig népszerű, az internetes műkereskedelemben és a nagy galériákban is megtalálhatók példányai. Gautier egyébként Mefisztót több, hasonló felfogású változatban is megmintázta, azok szobrunknál kevésbé népszerűek.
Az alkotás 1975-ben, Hertelendy László magángyűjteményéből került a Göcseji Múzeumba.
