Az inflációról sok szó esett az elmúlt időszakban. Egy ideje már tágra nyílt szemekkel figyeljük az üzletekben elszabadult árakat, és optimistán várjuk a mérséklődés időszakát. Azt tudjuk, hogy a piacgazdaságban az áruk és a szolgáltatások árai szüntelenül változnak, egyesek felmennek, mások lemennek. Amikor azonban nem csak egy, hanem sok-sok áru és szolgáltatás ára felmegy, inflációról beszélünk. Tehát ma ugyanazért az összegért kevesebbet kapunk, mint tegnap, vagyis csökken a fizetőeszköz értéke.
A Göcseji Múzeum numizmatikai gyűjteményében számos történelmi kor pénze megtalálható, a római kori érméktől kezdve egészen a 20. századi papírpénzekig. A második világháború után egy nagyon különleges időszakot éltek át elődeink, mi több, negatív világrekordról számoltak be a korabeli híradások. 1946 nyarán a magyar pénzromlás világrekordot döntött, július 10-én az árak néhány óra alatt az egekbe szöktek, az infláció 348,46%-os volt. (Sehol a világon nem volt azóta sem ekkora mértékű pénzromlás.) Így vált a tíz és húsz pengős címletekből százezer, majd egymillió, később tíz- és százmillió milpengő. A magyar pengő napokon belül alig ért valamit, hiába volt mindenki „milliomos”, nem örült annak senki. A krónikák beszámoltak olyan esetről is, ha valaki reggel megkapta a munkabérét, estére az értéke már csak a felét érte. A tarthatatlan állapotot végül azzal oldották meg, hogy 1946. augusztus 1-jén bevezették a forintot, amely sokáig értékálló fizetőeszköznek bizonyult.
Eke István régész-térinformatikus kollégánk éppen a római kori ezüstérmék után kutatott a numizmatikai gyűjteményben, amikor a kezébe került egy olyan féltve őrzött papírdoboz, ami ezeket a régi pengőket őrizte. Ezért is választottuk november hónapban a hónap műtárgyegyütteseként ezeket a küllemében szépen kidolgozott, igényes, vitrinbe illő tárgyakat.
Ha a közeljövőben a belvárosi adventi vásárba ellátogatnak, tekintsék meg a zalaegerszegi városháza aulájában látható vitrinkiállításunkat is!