Ha azt mondom, múzeumi gyűjteménykezelő, talán keveseknek csillan fel a szeme az izgalomtól. De tudok valakit, aki olyan magától értetődően, bájosan és inspirálóan tud beszélni erről is, meg másról is, hogy az ember lánya azt érzi, gyűjteménykezelő akar lenni. Azonnal. De ha nem megy, hát olyan akar lenni, mint Ő.
Dömötör Andrea a huszadik évet kezdi a Göcseji Múzeumban gyűjteménykezelőként. Gyermekei születéséig montőrként dolgozott egy nyomdában, s a gyes lejártával mást kellett választania. Egy véletlen ajánlat egy ismerőstől – későbbi kolléganőtől – hívta el a múzeumi állásinterjúra, ahol több jelentkező közül esett rá a választás.
„Örültem, bár az az igazság, hogy nem tudtam, mire számítsak, milyen jellegű pontosan az a munka, amit el kell végeznem. De aztán kiderült, ez pontosan nekem való. Idén vagyok itt húsz éve, és talán 5-6 éve jutottam el arra a szintre, hogy azt mondhatom: ebben a munkában annyira benne vagyok, hogy már jól ismerem a gyűjteményt.”
Amikor a múzeumhoz került, elvégezte a Nemzeti Múzeum által szervezett gyűjteménykezelői tanfolyamot, amely, mint mondja, nagy élmény volt számára.
„A gyakorlaton túl a nyilvántartás, leltározás, tárgyak helyre pakolásának technikáján túl sok olyan helyre eljutottam, országos múzeumok raktáraiba akár, ami nagyon tanulságos, és példaértékű, jól hasznosítható tapasztalat volt. Amióta itt vagyok, van olyan raktár, ami háromszor is költözött – ez azzal jár, hogy minden tárgyat le kell venni, el kell tenni, újra fel kell tenni, háromszor. Ennek köszönhető, hogy mára már nem feltétlenül kell megnézni a leltári jegyzéket, ha tárgy kell a raktárból."
A Göcseji Múzeumnak öt gyűjteménye van: történeti, néprajzi, iparművészeti, képzőművészeti és régészeti gyűjtemény, mindegyik további kategóriákra bontva érhető el a könnyebb kezelhetőség érdekében. A régészeti gyűjtemény tárgyait nem Andi kezeli, a további négy gyűjtemény tárgyai pedig összességében mintegy negyvenezerre rúgnak, amelynek a kezelése, nyilvántartása, állagmegóvása valóban komoly feladat.
Andi gyűjteménykezelőként szembesül gyakran a kérdéssel, amelyet szinte minden múzeumban dolgozónak feltesznek olykor: „Egy múzeumban milyen jellegű munka lehet?!”
„Az emberek tényleg nem tudják elképzelni, hogy mit lehet egy múzeumban csinálni. Ebbe kívülről nem is nagyon lehet belelátni, de azért tény, hogy rendkívül komoly, és fontos munka zajlik itt, ha nem is mindenki számára látható.”
Egy múzeum a rendezvényeivel, kiállításaival (és a kutatóinak a publikációival) mutatja meg magát, de ez csak a torta tetején a hab, a jól végzett munka gyümölcse, ha úgy tetszik: ahhoz, hogy ezek létrejöjjenek, elkészüljenek, rengeteg, a háttérben dolgozó kolléga alázatos munkájára van szükség. A gyűjteménykezelő feladata is ilyen háttérmunka: mások munkájához sokszor nélkülözhetetlen szerepet tölt be. Ráadásul az a fajta munka, amiről beszélni könnyű, de csinálni, pláne jól csinálni; kezelhető rendszereket adott körülményekhez, helyszínekhez igazítva kialakítani…. Ezt (mint a legtöbb dolgot az életben :) ) csak az tudja, aki csinálta már.
„Amikor van hely, és ki tudsz alakítani egy olyan rendszert, ami valóban jól használható, amikor rendesen szét tudod válogatni a tárgycsoportokat, akkor jössz rá, hogy milyen munka ez igazából. Én ezt rettenetesen élveztem egyébként. Én amúgy is olyan ember vagyok, aki szereti a rendszert az életében. Amikor a gyerekeidet hordod jobbra-balra, neked is van közben munkád, és millió dolgot meg kell közben oldani, akkor nagyon hangsúlyos a jó időbeosztás, fontos tudni, hogy mi mit követ, hogy mi hol található. Azt gondolom, ez a munka kifejezetten nekem való.”
És beszélgetünk még rendről, rendszerről, családról, életről. Vannak emberek, akiktől még a szürke hétfő délután is élettel telik meg. … és a gyűjteménykezelői munka is élménnyé válik.
