Új sorozatot indítunk a Göcseji Múzeum oldalán: „Bemutatkozik a…..” címmel. Célunk, hogy a kívülállók számára talán kevéssé ismert múzeumi foglalkozásokat – és a mögötte álló embert is közelebb hozzuk a Látogatókhoz; azokhoz, akik felkeresik gyűjteményeinket, és azokhoz is, akiket honlapunkon Olvasóként köszönthetünk. Sorozatunk első részében a múzeumi adattáros munkáját ismerhetik meg: bemutatjuk Simonné Tóth Györgyit, fogadják szeretettel! :-)
„Az életem legszerencsésebb eseménye, hogy idekerültem a múzeumba” - mondja tényszerűen rögtön az elején, és tudom, nem azért mondja, hogy bárkinél is jó színben tűnjön fel. Amióta együtt dolgozunk, mindig, mindenkinek segített, amiben tudott; nagy dolgokban is, de példának okáért bennünket sem zavart el melegebb éghajlatra rendszergazda kollégámmal, amikor kiderült: közösségi oldalon való hirdetésre kérünk némi aprópénzt, hogy népszerűsítsük a múzeumot…
De most az adattárban ülünk: Simonné Tóth Györgyi mielőtt nyugdíjba megy, egy rövid időre még átvette az adattári feladatokat.
Hogy milyen út vezetett idáig, azt egyetlen bővített mondattal vázolja: lenti lány volt, mindig is kereskedelmi cégeknél dolgozott, amit gazdasági vezetősködés követett előbb a Landorhegyi Iskolában, majd a Göcseji Múzeumban. Utóbbiban az akkori gazdasági vezető szülési szabadságának idejére alkalmazták, s amint ez lejárt, saját döntése volt, hogy a nyugdíj előtti hónapokra vállalja az adattári feladatokat. S bár az adattár első hallásra számára is rideg helynek tűnt, azt mondja, hamar kiderült, milyen jó hely ez, sőt, elkezdte élvezni, hogy milyen titkos kincsestárba vezette a sorsa. Mindig is számokkal dolgozott, mondja, ez tehát közös halmaz a gazdasági feladatokkal. Nincsenek ugyan gazdasági kalkulációk, számítási feladatok, itt más van. „Nagyon érdekes dolgok vannak” - neveti el magát.
„Fogalmam sem volt, mi az az adattár. Elkértem a kollégáktól a jogszabályt, hogy tájékozódjak, mit dokumentálnak, mit őriznek itt. Akkor kezdtem kapizsgálni, hogy itt elég fontos dokumentumokat tartanak nyilván. Ez fellelkesített. Én olyan anyagokkal találkoztam, amiről fogalmam sem volt, hogy ezeket valaki egyáltalán őrzi, hogy ez egyáltalán valahol megvan. Számomra ez egy teljesen új terület volt, és épp úgy, ahogy egy hétköznapi embernek, fogalmam sem volt, hogy az adattár tulajdonképpen a jelen történelmét írja. Hiszen 30-40 év múlva ez lesz a múlt. Ez fantasztikus. Itt rengeteg dokumentum van. Vannak fejlesztési tervek, szakdolgozatok, alaprajzok, konferenciák, múzeumi és városi rendezvények „lenyomatai”. A régészeti dokumentumokból az ásatási leleteken túl például meg lehet tudni, milyen fejlesztések történtek a megyében. Kiderül, milyen út épült, melyik településeken ment keresztül. Az adattáros alapvetően nyilvántartásokat vezet mindenféle adathordozókon rögzítve. Ezeket kell rendszerezni, különféle szisztémák szerint hozzáférhetővé tenni. És én ezt a munkát most érdeklődéssel és örömmel végzem.”
A Göcseji Múzeum adattárában 2015 őszén, azaz jelenleg több, mint 60000 fotó és 4000-nél is több dokumentum található. Az adattári kutatáshoz igazgatói és/vagy az érintett terület szakmailag illetékes vezetőjének (muzeológus) engedélye szükséges. A kutatók és a kollégák munkáját segíti az a számítógépes szoftver melynek segítségével témakörökre, helyekre, szavakra lehet keresni az adatbázisban.
