Évtizedekkel ezelőtt megkezdődött az a folyamat, amelynek, noha talán még nincs vége, de már megszületett az a generáció, akinek semmit sem mond a betlehemezés, a tollfosztás, vagy a hasonló, közösségi, hagyományőrző tevékenységek. A húsvéti locsolkodás talán az utolsó, amelynek látjuk példáit még városszerte is, de egyre kevesebb olyan alkalom van, amely be tudja tölteni régi közösségformáló szerepét és erejét. Megváltozott az életünk, és már nincs időnk, igényünk összejárni. Se azért, amiért régen, se azért, amiért most szükség lenne rá. A jóemlékű „kultúrok” (még régebben ld. fonók) szerepét átvették a kocsmák, pubok és minden olyan közösségi tér, ahol ma már fogyasztunk valamit azért, hogy közben beszélgessünk egy jót a rég nem látott barátokkal. Ha időnk engedi. De többnyire nem engedi. Bedarál bennünket a munka, a szűk ösvény a bolt, a lakás, a munkahely és az óvoda/iskola közötti sokszögben, s ha tudunk, inkább pihenünk, mintsem még valahova menjünk kevéske szabadidőnk rovására.
Pedig a hagyományok, a népzene, a tánc mind, mind boldogságforrás, aki nem hiszi, járjon utána! Hiánypótló a rendezvény, amely a Göcseji Múzeumban Szabó Tímea néptánctanárral és ifj. Horváth Károly népzenésszel minden hónap második szerdáján 17 órától vár minden érdeklődőt. A Dallal, tánccal című program már első alkalommal bebizonyította, korhatár nélkül élvezhető az az előadással egybekötött tánctanulás, amely során nem csak egykori, jeles napokhoz kötődő zalai hagyományok elevenednek meg, de a népzene feltölt, kisimít, és elűzi a gondokat! Próbálja ki Ön is, jöjjön el április 13-án a Göcseji Múzeumba!
