Tudták, hogy réges-régen az asztalbontást a szó szoros értelmében kellett venni? Arról hallottak már, hogy a historizmus éveiben a sakk- és kártyaasztal helye a férfiszobában volt?
Tudják, mi a különbség az ácsolt és az asztalos ládák között? Aki eljött hozzánk az idei esztendő utolsó Múzeumi kerengőjére, azok biztosan megjegyezték ezeket a különleges tudnivalókat.
A Múzeumi kerengő fókuszába ez alkalommal a bútorok kerültek.
Elsőként a várostörténeti kiállításon a vicegenerális termében egy asztal- és székrekonstrukciót ismerhetett meg a közönség Orha Zoltán régész és Horváth Imre restaurátor ismertetője alkalmával. Ezután Megyeri Anna történész jóvoltából szó esett a dualizmus kori zalaegerszegi kaszinóéletről egy historizáló sakkasztal kapcsán. Az intézményi séta során a látogatók megálltak a Czobor-féle étkezőgarnitúránál és megtudhatták, mi az a durva sérülés az egyik ajtón, amit tudatosan nem restauráltak a szakemberek. A modernebb időket a „Békés” nevű hálószobabútor képviselte, erről a zalai sikertörténetről Erős Krisztina történész mesélt, a népművészeti tárgyak sorából pedig az ácsolt és asztalos ládák kerültek a középpontba, amiről Kiss Nóra néprajzkutató árult el érdekességeket.