Benyó Ildikó ’Penci’ (Zalakoppány, 1946. november 7. – Budapest, 2011. február 17.) 1965-1969 között Ék Sándor, Kádár György, Raszler Károly tanítványaként végezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. Festményei mellett többnyire színes, fanyar koloritot használó linó- és fametszetein líraian, de mélyrehatóan ábrázolta a táj és az ember harmóniáját, az örök emberi dilemmákat és értékeket. Hangvétele a reális-szürreális-szimbolikus koordinátarendszerben mozgott.
Műveivel többek között a Fiatal Képzőművészek Stúdiója kiállításain, a hódmezővásárhelyi Tárlatokon, a mentoni (Franciaország) XI. Nemzetközi Művészeti Biennálén (1976), a besztercebányai Nemzetközi Fametszet Biennálén (1984) szerepelt. Részt vett az egervári, hajdúböszörményi, mártélyi, nagymarosi, zsennyei stb. művésztelepeken. 1974-81 között Derkovits-ösztöndíjban, 1992-94 között az MHB Művészeti Alapítvány ösztöndíjában részesült. Mintegy kéttucatnyi egyéni kiállítást rendezett, többek között az újpesti Mini Galériában 1968-ban, a budapesti Fiatal Művészek Klubjában 1969-ben és 1972-ben, a finnországi Lahti Messila Galériájában 1975-ben, a washingtoni World Bank Art Societyben 1989-ben, a zalaegerszegi zsinagógában 1991-ben, a tamperei Városi Főkönyvtárban 1992-ben. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Göcseji Múzeum, a Tornyai János Múzeum és a Lahti Városi Múzeum őrzi.
