Összefoglaló
a Keszthely-fenékpusztai késő római erőd
területén végzett ásatásról
Ásatás időtartama: 2022.08.21.-2022.09.05.
Ásatásvezető: Havasi Bálint - régész, térinformatikus (Göcseji Múzeum)
Munkatárs: PD Dr. Heinrich-Tamáska Orsolya - régész (Leibniz-Institut für Geschichte und Kultur des östlichen Europa e. V., GWZO)
Konzulens: Dr. Müller Róbert - régész (Balaton Múzeum nyugalmazott igazgatója)
A fenékpusztai erőd a pannóniai ún. belső erődök körébe tartozik. Építését a kutatás a 4. század második harmadára keltezi. A több mint 150 éves ásató- és kutatómunka összegzése egy 2006-ban felállt német-magyar projekt (Kontinuität und Migration in und um Keszthely-Fenékpuszta ab der Spätantike. bis zum 9. Jahrhundert) keretében valósult meg. A projekt eredményei a Castellum Pannonicum Pelsonense sorozatban jelennek meg (eddig megjelent: 1–8 kötet), melyek az ásatásokhoz is fontos előismereteket biztosítanak. A terület keleti részén 2009 óta, nyugati felén pedig 2020 óta folytatunk ásatásokat az NKA tamogatásával. 2005-től kezdve folyamatosan végeztünk geofizikai felméréseket a lelőhelyen és környékén (1. kép), 2016-ban pedig nagy területű Lidar méréseket is csináltattunk. Ezek az eredmények - éppúgy mint az ásatások feldolgozása - a Castellum Pannonicum Pelsonense sorozatban fognak megjelenni.
Cél és előzmények
A 2022-es feltárás az erőd nyugati kaputornyára (propugnaculum) és a tőle nyugatra fekvő - ma romként bemutatott - horreum (15-ös épület) portikuszának kutatására összpontosult. Ezzel a 2020-ban megkezdett kutatásokat folytatva az erőd nyugati oldalára koncentráltunk (3a-b. melléklet). A 2022-es ásatást megelőzően geofizikai méréseket is végeztünk, ami alapján a nyugati erődfal, valamint a tornyok, ill. a horreum előtti portikusz pillérek helye jól kirajzolódott (3c. melléklet). A majorsági felújítások során a borjúistállótól nyugatra, egy közel 80 cm széles kutatóárokban 2021-ben a Balatoni Múzeum munkatársai feltárták az erődfaltól nyugatra (kifelé), a kapuhoz pedig dél felé kapcsolódó kerek tornyának egy részét. Az ásatással adatokat kerestünk a kaputorony és a hozzá északra csatlakozó gabonatár elötti pillérek felépítésére és keltezésére. Ezen túl alkalmunk nyílt a két települési egységét is kutatni, hisz a mindkettő az erőd nyugat-keleti főútjához kapcsolódik.
Az erődnek eddig a déli és északi kapuja lett feltárva, a keleti kapu (a Balaton felé eső oldalon) feltehetően erozió során elpusztult (az ásatások eredményeit és a a kapcsolatos publikaciókat összefoglalóan ld. a CPP3-as kötetben).
Eredmények (2. kép)
Nyugati kapu (2022/5A szelvény): Az ásatások a kaputorony déli szárnyára, annak a nyugati falhoz való kapcsolodására és az erődbe bevezető útra koncentrálnak. 1993-ban a kaputorony (= propugnaculum) déli szárnyán végzett ásatást Müller Róbert, de a feltárást nem fejezték be, csak a harmadik szintig jutottak két szelvényben (9 szervény feltárását tervezték eredetileg: BM, Adattár: 2.-I./1994). A 2022-es 5A-szelvényünk az akkor feltárt területet is lefedte, de annál nagyobb volt, tehát még fel nem tárt területeket is érintett. Az ásatás során megtaláltuk a 1993-ban letakart még nem feltárt rétegeket és falakat. Ezekről a földet negatívban kitermeltük, itt leletek nem voltak.
A feltárás folyamán sikerült feltárnunk a kaputorony déli szárnyát: itt nyilvánvalóvá vált, hogy a déli zárófal még nagyon jó állapotban közvetlenül a humusz alatt (alig 20 cm-el) van (3a. kép). A kapuszárnyat opus implectum technikával falazták: a déli oldalon egész hosszában szépen mutakozott a kisebb quaderkövekből rakott külső falazás (3a-b. kép). A kaputorony keleti és északi részén evvel ellentétben nagy kváderköveket találtunk a legalsó rétegben. A köztes öntött falról elbontottuk a visszatöltött bomlási rétegeket, amiket a kövek kibányászása után tölthettek vissza. A kaputorony szárnynak a kaputorony belseje felé két pilléres beugrója van, ahol a kapuszárnyak csatlakoztak eredetileg. A keletre eső beugró pillérnél még in situ voltak a quaderkövek egy szintben (3b. kép), az ettől nyugatra, a középső pillérnél már részben ki voltak termelve. Ettől északra a kapubelsőben megfigyelhető volt, hogy a Festetics korszakban egy kisebb téglaépületet emeltek. Ehhez tartozhattak azok a megmunkált nagy köszöbkövek is (5 db egy É-D-i irányban egymás mellett), amiket a bevezető út közepén tártunk fel. Ezek bár római koriag másodlagosan helyezték át őket ide a 18./19. században. Mindezek is már bolygatott rétegekre épültek: feltehetően még az építésük előtt kitermelték a quaderköveket, és akkor sok mindent megbolygattak. A kaputoronytól keletre eső részen és az itt csatlakozó északi részen azonban még megtaláltuk a volt a római kori járószint (sárga agyagos réteg), felette több feltöltéssel. A kaput mint az erődöt a 4. század közepén emelhették. Ezt leginkább 4. századi római kisbronzok bizonyítják, ezen kivül csak kevés, de szintén római korra keltezhető kerámia anyag került elő.
Horreum/portikusz (2022/5B szelvény): Sági Károly 1972-ben két szelvényben a horreum (15-ös épület) portikuszának két pillérének alapozását dokumentálta. Az eddigi eredmények egyértelműen az mutatják, hogy a pillérek a horreum külső falához csatlakozó kiugró pillérekkel párhuzamosan, azoktól közel 6 méterre dél felé épültek. A szelvényünkkel a horreum bejáratát két oldalról szegélyező pillért tártuk fel, valamint a keletre fekvő pillér és a horreum közti teret. Célunk az volt, hogy a pillérek használati idejét a horreumhoz kapcsolódóan viszgáljuk, ill. hogy a kapcsolodó réteget a horreum épülete felé kutassuk. Ezen kivül a horreum alapozását is szerettük volna dokumentálni ami csak a Barkóczi féle 1960-as ásatasokból volt ismert.
Az ásatasi eredmények azt mutatták, hogy a pilléreket csak a horreum első építési fázisában használták, utána visszabontották és egy planír réteggel fedték el (4a. kép). A horreum felé a padló réteg alatt és felett is találtunk egy-egy égési réteget. A a két fázis (amit a horreum kapcsán ismerünk) építészetileg elkülönül, de a leletanyag általánosan a 4. századra keltezhető, az átépítés idejéhez nem adnak pontosabb adatokat. A horreum alapozása a pillérekhez hasonlóan közel 80 cm mély és nagy terméskövekből áll (4b. kép).
Altalános megjegyzések
A Festetics majorság felújítása kapcsán a fenti régészeti kutatásoknak bemutatási lehetőségek szempontjából is jelentősek. A falak megtartása és a további fejlesztési tervektől függően, a horreum romjának kiegészítése a portikusszal ill. a kapu konzerválása bővítheti a jövőben a műemléki bemutatási lehetőségeket e nagy jelentőségű régészeti lelőhelyen.
A szelvényekben talált falmaradványokat az ásatás végeztével lefedtük geotextillel majd a szelvényeket munkagéppel visszatemettük.
