Az elmúlt év decemberében a templom kutatásának eredményeiről adtunk számot. Elérkezett az ideje, hogy a kolostor feltárásáról is beszámoljunk.
A ma is álló templomtól északra feküdt a 14. században épült rendház. Az egykori épületegyüttes kerengőjéhez csatlakozott egy pincés házrész, ahol a főzéshez szükséges alapanyagokat tárolták. A pincéből egy ajtó nyílt a konyhába, ahol az utolsó főzés emlékét, egy elszenesedett vöröshagyma maradványát leltük meg. A konyha mellett megtaláltuk a kolostor 14. századi ebédlőjét is.
Szerencsénkre rábukkantunk a rendház legősibb 13. században, a templommal egy időben épült részének maradványaira. Az egykor itt magasodó emeletes épület alapozásának torzója is napvilágra került.
A templomból egy máig fennmaradt ajtónyílás vezetett át a sekrestyébe, amely mellett a káptalanterem, a szerzetesek tanácsterme és a korábbi, 13. századi ebédlő alapfalának kövei is előkerültek.
A kolostor udvarán sok felnőtt- és gyermeksírt tártunk fel. A kerengő folyosójának padozata alatt pedig a szerzetesek nyugodtak. Szerencsétlenségünkre korhatározó lelet szinte sehonnan nem került elő, kivéve egy premontrei atyát, aki mellett egy Zsigmond király uralkodása idején vert pénzérme hevert.
A török kor hajnalán a monostort palánkfallal vették körül. Sajnos ez nem volt elég a túléléshez, az épületegyüttes viharos események során — a templomot kivéve – a 16. század közepe táján elpusztult. Bár a rend tagjai távozni kényszerültek, a falu népe maradt. A türjeiek katolikus hite nem kopott meg a hódoltság korában, nem csak a templom köré, hanem az akkor már romos kerengő megszentelt földjébe, az omladékot áttörve is hantoltak el embereket.
Az egykori rendház helye a templommal együtt a 16-17. század folyamán végvárként szolgált, a szerzetesek csak a török idők végén tértek haza.
Megnézhető a Göcseji Múzeum YouTube csatornáján.
A türjei premontrei monostor régészeti kutatása
Előadó: Orha Zoltán