Laczkó Gyula festőművész (Pozsony, 1901 – Budapest 1983)
Életrajz:
1923/24
A Képzőművészeti Főiskola hallgatója, mestere Balló Ede. Főiskolai növendékként dolgozik a Révész Imre által vezetett kecskeméti művésztelepen.
1924
Guzsik Ödönnel közösen kiállítást rendeznek Sümegen, majd Zalaegerszegen. Bár pozsonyi születésű, az újság ekkor már sümegi származásúnak mondja.
1927
Két képpel már szerepel a Nemzeti Szalonban a Független Művészek Társasága kiállításán.
1928
Szepes Gyulával közös kiállítása a sümegi Korona Szállóban.
1929
Részt vesz a sümegi művésztelepen.
1932
Bakra költözött.
Rómában portrét festett XI. Piusz pápáról, amiért a pápától dicsérő oklevelet kapott.
1933
Zalaegerszeg város megbízásából életnagyságú, reprezentatív portrét fest Apponyi Albertről, amelyet 1936-ban helyeznek el a közgyűlési terembe.
1937
Muhoray Mihály festőművésszel közösen kiállítást rendeznek Zalaegerszegen, a Mayer-házban
1939
A pusztamagyaródi r.k. templom dekorációját festi.
1954
Falképeket fest a baki plébániatemplomba
1955
A zalatárnoki, majd a bagodi r.k. templom falképeit festi.
Pontosan nem ismert időpontban Budapestre költözött, és a hatvanas-hetvenes években a Képzőművészeti Alap megbízásából több műemlék – Sárvári Nádasdy vár díszterme; Budapest, váci utcai Szent Mihály templom; Székesfehérvár, Rác utcai ortodox templom – festőrestaurálási munkáiban vett részt.