Takács- Szencz Lívia festőművész (Tapolca, 1981 - )
8372 Cserszegtomaj, Barát u. 3.
E-mail:
www.szenczlivia.blogspot.com
Tanulmányok:
1996-2000
Pécs, Művészeti Gimnázium
„Művészetemben és a létezésben nagyon fontosnak tartom a megújulást, alkotásaimat a fények és színek ábrázolásának kihívása hatja át. A fény elvarázsolt világával mindent el lehet mondani. Fény-, és színtörések ábrázolásában megjelenik a világ, ami körülvesz minket. Az egészből a pillanatok érdekelnek, e törékeny tünékenységből mozaikként épül fel a mindenség – egy madár szárnycsapása, a zuhanás pillanata, nádas hajlása, repülő vízgyöngyök, buborék léte, egy nő mozdulata.”
Alapítója a MŰSZAK – Művészek Szabad Alkotóközösségének (Cserszegtomaj, 2011)
Díjak:
2009
Vonyarcvashegy, I. „VoVa” – Miniart – miniatúrák nemzetközi biennáléja – különdíj
2010
Vonyarcvashegy, II. Balaton Szalon – nemzetközi festészeti biennále – I. díj
Keszthely, Bor és szőlő a képzőművészetben kiáll. – IV. díj
2011
Vonyarcvashegy, II.”VoVa”Miniart – Miniatúrák Nemzetközi Biennáléja – VoVa Nagydíj
2012
Vonyarcvashegy, III. Balaton Szalon – nemzetközi festészeti biennále - Balaton Díj
2014
Vonyarcvashegy, II.”VoVa”Miniart – miniatúrák nemzetközi biennáléja – II. díj
Egyéni kiállítások:
2001
Tapolca, Járdányi Pál Zeneiskola
Tapolca, Művelődési Központ
2003
Hévíz, Fontana Filmszínház Galéria
2005
Budapest, Kaméleon Galéria
2008
Unterwart (A), UMIZ
2010
Keszthely, Balatoni Múzeum
2011
Sopron, Magtár Galéria
Kapolcs - Művészetek Völgye
2012
Gyenesdiás, Polgármesteri Hivatal kiállítóterme
Puchberg (A), „Street Art”
Illusztrációk:
1999
Herbert Zinkl: Regenlied, Balatonfüred, 1999.
2000
N.Horváth – Hangodi – Szántó: Tapolca. Utikalauz a vulkánok völgyébe. Tapolca, 2000. (fotók)
Németh István Péter: Koldus és királyfi, Balatonfüred, 2000.
2002
Németh István Péter: Janus-irka, Tapolca, 2002.
2003
Németh István Péter: Klasszikus irka, Tapolca, 2003.
2011
Cséby Géza: A csend visszhangjai, Keszthely, 2011.
Hévíz – művészeti és művelődési folyóirat, XIX.évf.3.sz.
2014 2014.
Sall László – Könnyű konyhalégzés, Nagyvárad (R), 2014.
Versről versre. III. Nemzetközi Vonyarcvashegyi Költőtalálkozó. Vonyrcvashegy, 2014.
Cséby Géza: Vasárnapi koncert. Keszthely, 2014.
Művei közgyűjteményekben:
Homoródszentmárton (R), Homoródmente Művészetéért Alapítvány Galériája
Ómoravica (SRB) Művésztelep gyűjteményes galériája
Beregszentmiklós (UA), Vármúzeum
Keszthely, Balatoni Múzeum
Budapest, Nemzetközi Tudományos és Művészeti Akadémia
Szencz Lívia képeit nézegetve nehezen meghatározható az a pillanat, az a határ, amikor a néző a valós életből átlép egy sajátos, de nagyon karakteresen megfogalmazott, olykor sejtelmes képi világba. Mire észrevesszük szimbólumokkal, utalásokkal, közlésvággyal teli élettérbe érünk, s ez óhatatlanul magával ragad bennünket. Ugyanakkor szeretetre - méltóvá válik ez a közeg és egyre - másra felfedezzük a képeken saját világunk, életünk apró szilánkjait morzsáit is. Álomszerű lebegés vagy konkrét valóság Szencz munkássága? Úgy gondolom, hogy mindkettő. Az arányok persze eltolódhatnak az egyes képek vonatkozásában, de a két fundamentum amelyre építkezik, megmarad. Mert a művész iránymutatója a bensőből fakadó érzelemvilág és közléskényszer. Művészi miliője a kiszolgáltatottak, olykor a megalázottak világa, de a reménység, a jövőbe vetett hitnek világa is. Pedig a remény és jövőbe vetett bizalom az a törékeny, egyensúlyozásra alkalmas alap amelyre nagyon, de nagyon vigyáznunk kellene. Bár korábbi képeinél meghatározó volt a színek egymásra hatása, harmóniája, művész újabb alkotásain mindezek nagyobb hangsúlyt kapnak és nagyobb hangsúlyt kap a kép lényegét megfogalmazó mozgás. Itt nem a téma pontos kidolgozására, inkább az expressziók, a benyomások kivetítésére törekszik. Sokszor kellően és láthatóan körbehatárolt foltokkal, foltszerű hatásokkal éri el, hogy képein ezek alakká formálódjanak, megláthassuk bennük a táncosnőt, a kerékpározót, a sportolót. Szencz képeinek kedvelt témája a gyermek. Itt nem csak a gyermek, vagy gyermekkor utáni vágyakozásról van szó, de a jövőt majdan meghatározó fiatalokról is, akik ma esendők, kiszolgáltatottak és a mi támogatásunkra szorulnak. De bennük csírázik a majdan. A vágyott szép és a vágyott jó. Mert a jövőbe vetett hit mindennek alapja: múltnak és jelennek következménye.
Szencz Lívia képei mindenképpen tovább - gondolkodásra kényszerítik a nézőt. Az olykor sejtelmes elő -, és hátterek, a végighúzódó vonalak, tömörebb vagy képlékenyebb matériák megjelenítése a megfejtendő. De megfejthető - e egyáltalán? Meg kell - e fejtenünk? Hisz annyi sejtelem vesz bennünket körül életünk során, aminek valóságát soha nem lesz módunkban megismerni. A válaszok - ha érzékenyek vagyunk rá - Szencz képeiben olykor felvillannak. A világot mutatom be!- mondja az alkotó és nyitott tenyerében ott van a világmindenség szimbóluma. Jelen esetben a gömb, a tökéletes forma. Gömbbe zárt világ, a Nap, a gyermekkor (ki ne emlékezne évtizedekkel ezelőtti szappanbuborékaira, amikor a buborék gömb - hártyáján ezer színekben játszott a fény?!). És láthatjuk azt is, amikor zápor után a kukorica - leveleken lefelé törekvő víz gömböcskékké formálódik.
Miért fontos ez?
Mert szerintem Szencz a Mindenséget, a jelenben megjelenő Örökkévalóságot keresi képeivel és a mindig fontos jövő lehetőségét. Ezt osztja meg a nézővel és ha elég érzékeny rá a befogadó megérti. Olyan igazságokat keres és lát meg mindennapjainkban, amelyek megtalálására csak a beavatottak képesek. És Szencz Lívia ilyen beavatott.
Dr. Cséby Géza
költő, műfordító
(Keszthely, Balatoni Múzeum, 2010)