A színházi világnapra: Egressy Gábor Zalaegerszegen | Göcseji Múzeum
Zalaegerszeg látképe az 1860-as években. Ebbe a környezetbe érkezett Egressy Gábor 1862-ben. (forrás: Göcseji Múzeum)

A színházi világnapra: Egressy Gábor Zalaegerszegen

Zalaegerszeg a Hevesi Sándor Színház megnyitása előtt sem nélkülözte a jó színházi előadásokat. Már a 19. században is rendszeresen érkeztek a városba vándortársulatok. 1862-ben hat héten keresztül időzött itt a „Balogh s Mátray igazgatása alatti” együttes, amely, hogy a közönség színházba járó kedvét növelje, négy előadásra meghívta a korszak legnagyobb színészét, a Nemzeti Színházban játszó Egressy Gábort (1808-1866). A művész négy előadásban lépett az egerszegi közönség elé, a Hamlet, a Brankovics György, A szegény marquis és a Bánk bán főszerepe volt repertoárján. Mint a Pesti Napló beszámolójából kiderült, csak az utolsó előadáson telt meg a nézőtér, akkor viszont „a művészetének varázs italától ittasult úri közönség tapsolt, éljenzett, sirt, s hullott a koszorúeső.”

A lelkesedés akkora volt, hogy az előadást követő Kaszinóbeli vacsorán rábeszélték a művészt, maradjon még egy napot. Másnap ünnepi lakomával tisztelték meg Egressyt, melyen „a helybeli ügyvédeken s a vidéki hőkeblü fiatalság egy két méltó képviselőjén kívül, néhány helybeli derék polgártárs is” részt vett. A számtalan felköszöntő után, az összejövetel végén Egressy érzelmes hangú beszédben, amelyen maga is könnyekre fakadt, ecsetelte a kiöregedett színészek sanyarú sorsát. Ekkor Szigethy Károly ügyvéd javaslatára a tizenhat jelenlévő ott helyben, a Nemzeti Színház nyugdíj-intézete javára 91 Koronát adott össze, amit Kaiser Zsigmond kereskedő százra egészített ki. Az összeget azzal adták át a művésznek, hogy juttassa el rendeltetési helyére.

A társaság másnapra is Egerszegen marasztalta az indulni akaró Egressyt. Ekkor Ruzsics Károly ügyvéd jánkahegyi hajlékában rendeztek neki „egy egyszerű kis hegyi mulatságot”, ahol jó cigányzene kíséretében éjjeli 11 óráig ürítgették az örömpoharakat.  

A városba érkező színészeket ebben az időben magánházaknál szállásolták el, Egressy Gábor Szabó Samu ügyvédnél, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egykori századosánál, az 1861-es országgyűlés zalaegerszegi követénél kapott kvártélyt. Az ügyvéd nagy tisztelője volt a hazai színjátszásnak és vendége művészetének. Így Egressy távozásakor megajándékozta őt egy színlappal, a Nemzeti Színház nyitóelőadásának (a pesti Magyar Színházban 1837-ben bemutatott Vörösmarty Mihály: Árpád ébredése című darab) színlapjával, amely később a művész hagyatékából a Székesfővárosi Múzeumba került. Hátoldalára Egressy maga írta le a történetet. Sajnos, a színlap az idők során elveszett, ma már nem található meg a jogutód, a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményében.

Egressy 1866-ban meghalt, halála után azonnal gyűjtési akció indult szobrának közadakozásból történő felállítására. Szabó Samu ügyvéd az elsők között fizetett 5 forintot a szoboralapra.

2021.
március
25.
Egressy Gábor (született: Galambos Gábor), a korszak ünnepelt művésze egy 1863-ban készült litográfián (forrás: Wikipedia)
Szabó Samu, a színművészet iránt rajongó egerszegi ügyvéd (forrás: Zala Megyei Levéltár)
A Nemzeti Színház nyitóelőadásának színlapja 1837-ból. Egy ilyen színlappal ajándékozta meg Egressyt Szabó Samu. (forrás: Szent Imre Antikvárium)