„Sütni/főzni/élni…csakis szívvel-lélekkel érdemes!”
Itt van előttem egy mai szemmel még csak csinosnak sem nevezhető, kopott, kissé ormótlan, „Nem hitelesíthető” feliratú, HKT emblémával ellátott, öntöttvasból készült, almazöld, egytálcás konyhai mérleg…
De én nem ezt látom…, hanem azt, amelyiket a Nagymamámtól örököltem – pont ugyanilyen, csak világoskék színben pompázik – és a konyhaszekrényemben rejtőzködik, egy megsárgult, kézírásos receptfüzettel együtt.
Behunyom a szemem és újra kisgyermekként a Nagymama konyhájában vagyok…ülök a sámlin és nézem, ahogy Nagyanyám sürög-forog, dagaszt, nyújt, szaggat, sodor, keneget…és kiméri a hozzávalókat a mérlegen. Ez fontos bizonyítéka annak, hogy ünnepre készülünk és receptes füzetből süt a Mama. Csak ilyenkor került elő a konyhaszekrényből az amúgy megkímélt „jószág” – mármint a mérleg -, hiszen Nagyanyám a hétköznapokon érzésből sütött-főzött. Még most is fel tudom idézni kedvenc otthonkájának a mintáját, látom, ahogy gyakorlott mozdulatokkal dolgozik, ahogy keze alatt a különböző alapanyagokból ízletes csodák születnek… „Egy csipet ebből, két marék abból, aztán ahogy a kezem érzi.” – mondogatta.
Mutatok egy minden háziasszony által jól ismert egyszerű ételt a Nagymamám receptes füzetéből. Ezt mindig érzésre készítette, az a szerencsém, hogy lejegyezte, így megőrződött nekem is. A rohanó hétköznapok egyszerű vacsora ételével így tudok egy kis nosztalgiát csempészni az asztalra…a szívekbe.
Olyan illata, olyan íze, zamata volt a sütijeinek, amit azóta is keresek, de gondolom ezt az érzést mindannyian ismerjük…Felnőttként, ha valamit elkészítek a füzetéből mindig felkacsintok az égre… "Látod Mama, megtanultam!... Ugye érzik az angyalok az illatát?”
Közeledik a karácsony, a legtöbb családban még őrzik, gyakorolják az ilyenkor szokásos hagyományokat. Az együtt töltött idő, a várakozással teli készülődés, remek lehetőség a közös sütésre-főzésre is.
Szívből kívánom, hogy legyen idejük egymásra! Hogy a mostani generáció gyermekei, fiataljai ugyan ezzel az érzéssel gondolhassanak vissza a közösen eltöltött pillanatokra. Hogy egy-egy tárgy látványa, egy íz, egy illat, a bőrük alá kúszva egészen a szívükig, a lelkükig érjen…és így boldogítsa egész életüket.
Egy másik klasszikus „csoda” a Nagymama receptes füzetéből…Jó készülődést kívánok mindenkinek!
