Tisztelők, egykori kollégák, családtagok is jelen voltak azon a konferencián, amelyet a Göcseji Múzeumban rendeztünk a múzeumalapító Szentmihályi Imre születésének századik évfordulója alkalmából.
A rendezvényen nyolc előadást hallgathatott meg a közönség, természetesen mindegyik a néprajzkutató fáradhatatlan munkabírásáról, nagyon termékeny gyűjtéséről, szellemiségéről, levelezéseiről, az ország első néprajzi szabadtéri múzeumának alapításáról szólt.
A konferencián köszöntőt mondott a város nevében Dr. Vadvári Tibor, a múzeumok nevében Havasi Bálint, a Zalaegerszegi Múzeumok Igazgatóságának főigazgatója. Ők mindenképpen alkotó embert is láttak a múzeumalapítóban, hiszen a romokból épített fel egy ma is virágzó tudományos intézményt. Igazi lokálpatrióta volt, aki egy újdonság létrejötte érdekében minden követ megmozgatott. Az esemény főszervezője Kiss Nóra néprajzkutató volt, aki elmesélte Szentmihályi Imre szakmai életének első lépéseit, ugyanis eredetileg régész akart lenni, de nagyon gyorsan rabul ejtette Göcsej népi építészete, az emberek mentalitása, a népművészeti tárgyak sokszínűsége. Úgy vélte, nagyon sokat kell ahhoz gyűjteni, hogy kiállításra és tudományos munkára alkalmas gyűjtemény jöjjön létre Zalaegerszegen, ezért fáradhatatlanul járta a vidéket, a falvakat. Szó esett azokról a történetekről és mesékről, amelyeket juhászoktól hallott és jegyzett fel, de azokról a dalokról is, amelyeket az asszonyoknál hallott. Számos fotográfiát készített, ez a mai napig a múzeum néprajzi gyűjteményének a gerincét alkotják. Sőt, még 2006-ban is kerültek elő titkos helyről felvételek, ugyanis az 1956-os zalaegerszegi fotókat egy hajdinahántolóba rejtette el, ami csak akkor került elő, amikor a tárgyat néhány évvel ezelőtt restaurálni akarták. Vitathatatlan érdemei vannak abban is, hogy 1968-ban megnyílt a Göcseji Falumúzeum.
Sokan érdeklődve hallgatták dr. Kulcsár Bálint előadását, aki az 1700-as évekig vezette vissza a Szentmihályi család történetét. A jelenlévő leszármazottak is csillogó szemekkel hallgatták azt az előadást, amelyeket levéltári dokumentumokra alapozva mesélt a történész. Gyanó Szilvia, a Thúry György Múzeum néprajzosa Szentmihályi Imre és Kerecsényi Edit néprajzkutató több évtizedes szakmai és kisebb részben magánéleti levelezésének érdekességeit tárta a hallgatóság elé. Kardos Ferenc, a nagykanizsai Halis-könyvtár igazgatóhelyettese Szentmihályi kutatásaiban szereplő zalai néprajzi csoportokról mesélt. A konferencia második részében a vasi-zalai regionális néprajztudományi kapcsolatokról, a Göcseji Falumúzeum alapításának körülményeiről esett szó. Bíró Friderika etnográfus betegség miatt nem tudott Zalaegerszegre utazni, de előadását elküldte, és a Szentmihályi Imréről szóló emlékeit a program főszervezője olvasta fel a közönségnek.