A göcseji nép önfenntartó életmódjához a gazdálkodás és az állattartás egyaránt hozzátartozott. A táji adottságok nagyban meghatározták, hogy mire volt lehetőség, milyen növények termesztésére, milyen állatok tartására. A rossz minőségű, agyagos, kisparcellás földterületek miatt a gazdálkodást az állattartás felé billentette. A dombos füves ugarok, erdőterületek kedveztek a legeltető állattartásnak.
Háromféle módon tartottak jószágot:
- szilaj- vagy ridegtartás: az állatok egész évben a legelőn vannak
- félszilaj tartás: a jószág tavasztól őszig a legelőn van, télre behajtják őket
- kezes tartás: istállózó-legeltető állatartás, a tejelő- és igás állatok tartására (A kis göcseji falvakban ez volt a legáltalánosabb.)
A haszonállatokat két nagy csoportba sorolhatjuk, lábasjószágok (ló, szamár, szarvasmarha, juh, kecske, disznó) és aprójószágok (tyúk, kakas, liba, kacsa, pulyka).
Lábasjószágok
Szamár
Teherhordó, igavonó lábasjószág. Igénytelenebb, mint a ló, de jól munkára fogható. Tavasztól őszig legeltetéssel, zöldtakarmánnyal, a téli időszakban szénával etetik, istállóban tartják.
Érdekesség: Gyakran előfordul, hogy megmakacsolja magát, és az addig kezes jószág nem mozdul, csak áll, és üvölt.
Julcsi (Göcseji Falumúzeum egykori lakója)
Szarvasmarha (Göcsejben: tehén)
Elsősorban tejéért és húsáért tartották, de mint igavonó állat is nagyon fontos volt. Tavasztól őszig legeltetéssel, zöldtakarmánnyal, a téli időszakban szénával etették, istállóban tartották.
Tudtad?
Túróért, tejfölért, vajért, sajtért, tejszínért és az íróért nem kellett boltba menni, ezt a gazdasszonyok mind otthon, a tehén tejéből el tudták készíteni.
Esténként a tehénpásztor hazahajtotta a legelőről a teheneket. Mindegyik szépen bekanyarodott a háza kapuja elé, ha csak nem történt valami változás a kerítés, vagy a kapu tájékán. Ilyenkor csak álltak és bámultak.
Tehén istállóban (Europeana)
Juh (Göcsejben: birka)
Csoportosan (nyáj) legeltetéssel, télen szénával tartott állat. Húsáért és gyapjáért tartották. Göcsejben a racka és a merinó fajtákat egyaránt kedvelték. A nagyszámú nyájat külön akolban, a néhány állatból álló csoportot istállóban – külön rekesztve – szállásolták el.
Kikészített bőréből subát, kucsmát varrtak, de lajbik, menték bélésének is kiváló volt. Gyapjából fonalat fontak, növényi festékekkel színezték.
racka juh
Kecske
Igénytelen, „mindent felfaló”, legelésző állat. Húsát és tejét egyaránt hasznosították, istállóban tartották.
Tudtad?
A szegények tehenének is nevezték, „akinek legalább egy kecskéje van, annak már nem éhezik a családja” - tartották Göcsejben.
kecskék (Göcseji Falumúzeum)
Sertés, népiesen disznó
Ólban tartott mindenevő lábasjószág, a legfőbb húsforrás volt. Zölddel (csalánnal, lucernával), darával, korpával, maradékkal (moslékkal) etették. Kondába verődve a közeli erdőkben makkoltatták, de kitúrta a gyökereket, csigákat, felette a lehullott gyümölcsöt is. Ősi fajta a mangalica, ami a rideg körülményeket is jobban bírta.
Tudtad?
A disznósajtot prezborsnak és préshurkának is nevezték. A lesütött hús zsírral tartósított sült hús. A véres hurkát Göcsejben hajdinával készítették.
mangalica
Aprójószágok
Tyúk, kakas - Göcsejben: tik, kokas
A legnagyobb számban tartott aprójószág, könnyen szaporítható. Húsáért és tojásáért tartották. Szemes- és zöldtakarmánnyal etették, de hagyták csipegetni, kapirgálni (férgek, kukacok). A második legfontosabb húsételek között szerepelt. Ülővel ellátott ólban védték a ragadozóktól.
Tudtad?
A népnyelvben, így Göcsejben is tikmony–nak hívták a tojást.
Fehérvasárnap – a húsvétot követő vasárnap – a húsvéti piros tojással kötött szerződéses barátokat tikmony komáknak nevezték.
kopasznyakú kakas (Göcseji Falumúzeum)
Liba
Harcias természetű, a területet jól őrző, nagytestű szárnyas. Húsát, tojását is kedvelték, de főként tolla miatt tartották. A fosztott toll, az ágynemű készítés alapanyaga. A többi baromfihoz hasonlóan etették, és árokparton, réteken legeltették, ami az egészen kisgyermekek feladata volt.
Tudtad?
Télen a tollfosztás fontos közösségi esemény volt. Az asszonyok kalákában, hangos énekszóval fosztották a tollat, és ezen az eladó sorban lévő leányok is részt vehettek. A munka végeztével a legények is előkerültek, hogy megtáncoltassák szívük választottját.
A libák jobb házőrzők voltak, mint a kutyák, a gúnár - a lúd hímje -sokkal előbb jelezte az idegen érkezését.
liba (Göcseji Falumúzeum)
Kacsa
Húsát, tojását hasznosították, hasonló a libához, de könnyebben tartható. Nagy a vízigénye, szeret fürdeni. Egy valamire való gazdaasszonynak minden fajta baromfiból szaladgált az udvaron…minél több, annál jobb!
Tudtad?
A hím kacsát gácsérnak, a tojót récének/rucának hívták. Kedvenc ételük: a forrázott dara aprított („csollán”) csalánnal.
kacsák (Göcseji Falumúzeum)
További érdekességeket, részleteket az alábbi linkeken találsz:
https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-186.html
http://mek.niif.hu/02100/02152/html/02/297.html
Játékra fel! Ha figyelmesen olvastál, mindent tudni fogsz!
Göcsej Világa - Állattartás Feladatlap
