Zala megye nevezetes tájegysége Göcsej, amely a Zala folyó, a Kerka és a Válicka patakok között elterülő dimbes-dombos vidék. Neve is a táj jellegéből fakad.
A térképrészleten jól látható a terület. (Kerka, Zala, Alsó-Válicka és Felső-Válicka által határolt)
Tudtad?
A Magyar Királyság megalakulása után minden lakatlan terület a király földje lett, ezeket a területeket várispánságok, (az újabb kutatások szerint udvarispánságok) felügyelték. Zala megyében Zalavár volt a királyi népek központja, élén az ispán állt. Feladata volt többek között a rendfenntartás, az adók beszedése is. Az ispán vezette a háborúba menő várnépeket is. A királyi területekből azok az előkelő várjobbágyok, akik katonai hőstetteikkel kiérdemelték, örökös használatra, szolgálat fejében földeket kaphattak, sőt országos nemesekké is emelhették őket.
A 12. század végén a 13. század elején a várispánságok válságba kerültek (főleg a királyi birtokok nagyfokú felosztása miatt), amely nagy szerepet játszott Göcsej településszerkezetének kialakulásában. A várnépek, várjobbágyok sokszor jogtalanul is arra törekedtek, hogy a várispánságok földterületeiből maguknak tulajdont szerezzenek. A nemesi ranggal rendelkezők saját birtokaikra telepedtek, házakat építettek, és szolgáikkal együtt művelték meg földjeiket. Ezek a birtokok azonban öröklés, vagy a családok önállósulása miatt osztódtak, így önálló településekké váltak, és századokon át a nemesi család utódai lakták. Ma is vannak olyan településnevek, melyek ezeket az időket idézik, utalva az első letelepedő családra (-háza, - laka, -telke, -földje), például Bödeháza, Csapófalva. Hasonló módon kapták nevüket a -szeg elnevezésű kis falvak is.
Bödeháza látképe ma
Göcsej szeges vidékén a zalai dombokat (a régi dokumentumok, erdőtérképek szerint) hatalmas bükkerdők borították. Az emberek állattartással foglalkoztak, és az irtásokkal létrehozott földterületeket művelték. A földművelés fontossága miatt egyre több területre lett szükség, az irtások egyre messzebb kerültek a településektől, így egy-egy család azokon telepedett le, épített magának lakóházat, gazdasági udvart, újabb kis települést létrehozva. Kialakultak az úgynevezett szórványok, melyeket Göcsejben szegeknek neveztek el.
A göcseji falvak nagyobb részben szer- és szegtelepülések, ahol a kis házcsoportok az évszázadok folyamán összeértek és főleg egy utcásak, vagy kis terek köré csoportokban épültek. Az utcákon a telkek szabályos elrendezését sokszor a területi egyenetlenségek befolyásolták, egy-egy patakmeder vagy völgy, amelyet elönthet az ár, de előfordult, hogy a girbe-gurba utat a telkek önkényes kialakítása okozta.
Göcseji Falumúzeum utcakép
Ha figyelmesen olvastál, könnyűszerrel oldod meg az alábbi feladatokat:
