Göcsejben is mint mindenhol, a helyben megtalálható, építésre alkalmas anyagokat használták építményeikhez. Ilyenek: a fa, az agyag, a zsúp. Göcsejben hatalmas kiterjedésű erdők voltak, főleg bükkösök és tölgyesek (megtalálható volt még a nyár-, a gyertyán-, a cserfa is). Adott volt tehát, hogy az épületek fő építési anyaga a fa legyen.
Hatalmas gerendákból és szálfákból boronafalas technikát alkalmazva készült a lakóházak, templomok, hegyi pincék, és egyéb melléképületek nagy többsége.
Technika: Az alap vastag, általában durván megmunkált gerenda (ami a többi felhasznált gerendára is igaz), melyet tuskókra vagy kövekre fektettek.
A falazat elemeit keresztfejes, vagy csapolt gerendakötéssel illesztették össze.
Csödei kerített ház melléképület (Göcseji Falumúzeum)
Zalalövői hajlított ház (Göcseji Falumúzeum)
Érdekesség: A parasztember mindig is leleményes volt, természetes szigetelőanyagokat használt, mohával, szalmával, agyagos sárral töltötte ki a gerendák közti hézagokat, hogy azokon ne fújjon át a szél.
Ha kíváncsi vagy a technika részleteire, az alábbi linken utána olvashatsz.
A fában szegényebb vidékek építkezésében találni a paticsfalas, más néven sövényfalú épületeket. Göcsejre annyira nem jellemző, de előfordult, hogy a melléképületeket ezzel a technikával készítették, így használva fel a gyengébb minőségű, vagy bontott faanyagot.
Technika: Az épület gerendavázát karókkal töltötték ki, azokat pedig vesszőkkel fonták be, azután pelyvás sárral, kívül-belül több rétegben betapasztották.
Így készültek például lakóházak (szegényebb gazdáknál), csűrök, istállók, ólak, kukoricagórék stb.
Paticsfal (Magyar Nemzeti Digitális Archívum)
A tetőszerkezet a házépítés folyamtának a legnehezebb szakasza volt, pontos és precíz munkát igényelt.
A magyar parasztházak építészetében kétféle tetőépítési technikát használtak: a szelemenes és a szarufás tetőszerkezetet.
Göcsejben a szelemenes tetőszerkezet terjedt el.
Érdekesség: A szerkezet fő elemeit fenn a tetőn szabták ki, illesztették össze, s mindezt kézi erővel és kéziszerszámokkal.
Az alábbi linken alapos ismereteket szerezhetsz a szelemenes tetőszerkezet készítéséről.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_ZALA_GZ_Sk_2003_Szegek_Vilaga/?pg=28&layout=s
Szelemenes tetőszerkezet
Göcsejben főleg a zsúptető terjedt el.
A zsúp kézzel csépelt rozsszalma, amit csavart zsúpszalma kötéllel összeerősített kisebb csomókból (kévékből) készítettek.
Kétfajta kévével dolgoztak:
Az első sort a kancakévével kezdték (a kétmaroknyi zsúpszalmát derékon átkötve kettőzték meg), ezeket tövükkel lefordítva tették fel.
A többi sort tövükkel felfelé fordított kankévékkel (két marék zsúpszalmát a földre helyeztek úgy, hogy tövük keresztezze egymást, a tövéhez közel lazán összekötözték, majd az egyik szárat a másikon átfordították) folytatták.
Bárszentmihályfai pajta, zsúpolása (Göcseji Falumúzeum)
Zsúpolás (Göcseji Múzeum archívum)
Léteztek más tetőfedésre használt anyagok pl.: nád-, vagy fazsindely.
Göcsejben azonban nincsenek adatok arra, hogy alkalmazták volna ezeket lakóházak, gazdasági épületek fedésére a 18. században. Fazsindelyes épületek főleg haranglábak, fatemplomok voltak.
Érdekesség: Vannak göcseji haranglábak, melyek fazsindellyel fedettek, de nem lehet biztosan tudni, hogy ez az eredeti, vagy később, a szigorodó tűzrendeletek miatt került átépítésre vagy újjáépítésre.
Tudtad?
Zsindely: Fenyőfából faragott vékony lemez, melyet tetőfedésre használtak. Hornyolással és keményfából faragott szegekkel illesztették a tetőlécekhez.
Budafai szoknyás harangláb (Göcseji Falumúzeum)
Az épületek helyiségeinek padozatát földdel döngölték, sározták és felmázolták.
Érdekesség: A helyiségek padlóját rendszeresen kellett gondozni, ha kellett fel is ásták és ha szükséges volt, kicserélték, vagy agyaggal és állati trágyával keverték, nedves állapotban több rétegben ledöngölték, végül sározták, mázolták. Ha fel kellett söpörni, előtte vízzel fellocsolták, hogy ne a port verjék fel.
Zalalövői hajlított ház (Göcseji Falumúzeum)
A szegek elszórt portáit ritkán vette körül kerítés. A kerített házak negyedik oldalát sokszor egy nagy kapu zárta le, ezt is nevezhetjük kerítésnek.
A telkek végét néha földbe ásott villás ágfákba helyezett vastagabb ágkorlátokkal kerítették le, mintegy jelezve a telekhatárt. A házak végében lévő veteményeskerteket sok helyen fonott vesszőkerítéssel kerítették körbe.
Az utcasorban álló házakat és telkeiket viszont bekerítették. Használtak sövény, hasogatvány, palánkkerítéseket is.
sövénykerítés (Kálócfai ház (Göcseji Falumúzeum)
hasogatvány kerítés, Zalalövői hosszúház (Göcseji Falumúzeum)
palánkkerítés (Göcseji Falumúzeum)
Játszunk! Ha figyelmesen olvastál, mindent tudni fogsz!
