Göcsej világa - Viselet | Göcseji Múzeum

Göcsej világa - Viselet

A göcseji nép önfenntartó életmódjához a textilneműk előállításához szükséges kender és len termelése, feldolgozása is hozzátartozott. Minden gazdaasszonynak egész évben tartó feladatot jelentett az alapanyag termesztése, feldolgozása, majd az abból készült ruhaneműk varrása, hímzése. A lányokat már egészen kiskoruktól befogták ezekbe a munkákba, hiszen így tudták megtanulni a fortélyokat. A tudás nagyanyáról anyára, anyáról lányára szállt.

  Ruhaneműk besorolása:

  • gazdaságban használt textilek pl.: zsákok, ponyvák
  • háztartásban használt ruhanaműk pl.: abrosz, törölköző, ágynemű, vékaruha
  • viseleti darabok pl.: ing, gatya, pendely, pruszlik, kendő

Leánygyermek születését követően az anya feladata volt, hogy évekig tartó szorgalmas munkával elkészítse a kelengyét. Hozományként vitte magával a fiatalasszony a házasságba „tulipános ládáját” (menyasszonyos láda), mely minden szükséges textíliát tartalmazott a közös életkezdéshez.

Érdekesség: A tulipános ládában van egy kisméretű „titkos rekesz”, melyben a lányok „kincseiket” tartották (olvasó, szentelt gyertya, szerelmi ajándék…)

 

 

Göcseji népviselet

Más tájegységekkel ellentétben, Göcsejben nem alakult ki jellegzetes népviselet, mely magyarázható a lakosság összetételével (7 szilvafás kisnemesek), a határ közelségével (Ausztria, Szlovénia) és a viszonylag korai polgárosodási és kivetkőzési (viselet elhagyása) folyamatokkal. A legjellemzőbbek az egyszerű vászonból készült ruhadarabok voltak. A göcseji asszonyok nem voltak abban az anyagi helyzetben, hogy öltözködési kultúrájukat látványosan alakítsák. Aki megtehette, az a későbbiekben a polgárosodott ízlést követte.

A Göcseji viseletről írásos emlékek, fotók és grafikák nem maradtak fenn; hiszen – mint Marx Mária néprajzos-főmuzeológus mondja „Göcseji népviselet nem is létezett.” – az általánosan használt házi vászon textíliákat hordták. Ez nem jelenti azt, hogy ne ismerkedhetnénk meg ezekkel a ruhadarabokkal. Hogy könnyebb legyen elképzelni, az egykori Zala vármegye területéről fennmaradt képeket hívjuk segítségül.

Női viselet

 

Ünnepi ruházat:

Bokrosujjú ingvállat, alul ráncokba szedett vászonpéntőt, rajta festett szoknyát viseltek. Ruhájukat vászon előkötővel (kanavász kötény) védték. A hetési tájegységben kontyot tartó káplira a pacsát terítettek, ilyenkor a fehér lyukhímzéses, fodros vállkendőt is magukra kötötték.

„Hétköznaplós” viselet:

Általánosan vászon ingvállat és pendelyt használtak, leginkább melles köténnyel, hajukat fejkendővel takarták el. A munkában viselt darabok dísztelenek, mindenféle hímet nélkülöznek. Leginkább mezítláb jártak, csizmát, félcipőt ünnepi alkalmakkor húztak, illetve nagy hidegben, akinek tellett rá.

A vidék szegénységére vezethető vissza a göcseji viselet dísztelensége és a házi készítésű anyagoknak az átlagosnál tovább tartó felhasználása.

A kisnemesi vidék viselete parasztpolgári jegyeket is hordozott magán. Nem túl bő, hosszú szoknya, alatta legfeljebb egy alsószoknya volt. Előtte keskeny kötény némi szalagdísszel. A felsőtesten betétes, fodor dísszel ellátott, elől végig gombos, a szoknyába bekötött, hosszú ujjú réklit viseltek.

Érdekesség: a leányoknak minden esetben hosszú hajuk volt, melyet különböző módon fonatoltak, színes pántlikával díszítették, hosszabbították. A szalag lehetett „vásárfia”, de akár szerelmi ajándék is.

 

Férfi viselet

 

Hétköznap rövid derekú vászoninget, ünnepi alkalmakkor a mellén és kézelőn fehér hímzéssel díszített ráncolt bő ujjú inget hordtak. Munkában szűkebb vászongatyát viseltek, ez praktikusabb volt, mint az ünnepi alkalmakkor hordott több szélből álló rojtos bőgatya. Ruhájukat fekete vagy kék előkötővel védték. Nyáron lajbit, télen mellest viseltek az ing fölött. Mezítláb vagy bocskorban dolgoztak, a csizmát nagy becsben tartották (már akinek volt) és megkímélték. A kalapot hideg időben kucsmára cserélték.

Érdekesség:

Gatyából a hideg időben akár többet is egymásra húztak, alulra egy szűkebbet, fölé egy bővebbet. A polgárias viselet elterjedésével a gatyából egyértelműen alsóruházat lett, majd lassan kikopott a viseleti darabok közül.

A sok hordásban és mosásban a vászon anyag egyre puhább lett, végül elrongyolódott. De nem dobták el, felhasogatták rongynak vagy pelenkának. A fehér hímzéssel díszített (domború felületű) kézelőkből, mellrátétekből kiváló mosogatórongy lett.

 

Mennyi furcsa, régies kifejezés! Vajon mi, mit jelent? Járjunk utána!

„Göcseji szótár”

bokrosujjú ingváll: ráncolt, buggyosra felhúzott ujjú női blúz

vászonpéntő: a hosszúing felett viselt, ráncokba szedett alsószoknya, pendely

előkötő: kötény

kápli: kontyfa, ezzel rögzítették a feltekert hajat

pacsa: fehér, összetett hajtogatással elkészített lepelkendő

pendely: a női alsótestet fedő, házi vászonból készült ruhanemű, alsószoknya

rékli: könnyű anyagból készült, bő szabású, szűk nyakú női blúz

bőgatya: több szél háziszőttesből készült, derékban korccal összehúzott rácos férfinadrág

lajbi: vastagabb posztóból készült fémgombos kabát

melles: prémes juhbőrből készült férfi mellény

kucsma: férfiak báránybőrből készült téli fejfedője

 

További érdekességeket, részleteket az alábbi linkeken találsz:

Legújabb viseletkutatásokról szóló további érdekességek:

Most játszunk egy kicsit! Biztosan mindenre emlékezni fogsz!

Göcsej világa Viselet Feladatsor