Múlt szombaton a Közösségek Hete rendezvénysorozat részekén ásatási napot tartott a Göcseji Múzeum. Aki ki tudott jönni a Nemesrádó határában zajló ásatásra, élőben is láthatta a közel két hónapja zajló régészeti feltárás során előkerült leleteket, illetve rövid sétát is tehetett a helyszínen.
A felület sajnos, az elmúlt napok csapadékos időjárása miatt már nem a legszebb arcát mutatta. A domboldalon lezúduló esővíz a jelenségek egy részét felismerhetetlenségig elmosta, vagy éppen a hordalék elfedte. Még a zivatarok előtt, a gépi munkát követően készült ez a drónfotó, mely megmutatja, hogy miként nézett ki a feltárás legnagyobb szelvénye:
A képen látszik, hogy ezen a felszínen a munka még épphogy elkezdődött, és csak a jelenségek kis része van feltárva. Ma már jóval többet tudunk a területről, mint egy hónapja, amikor még sok esetben a jelenségek foltjai alapján tájékozódtunk.
(Az olvasónak a térbeli tájékozódáshoz a drónnal készült fotó segít, az időszakok pontosabb megértéséhez pedig a szöveg végén található időrendi táblázat nyújt fogódzót.)
A feltárás déli részén többségében a késő újkőkori-kora rézkori Lengyeli kultúra települését rejtette a föld. A települést övező árkot, a házak alapjait jelentő cölöphelyeket, illetve tárolóvermeket, anyagnyerő gödröket ástunk ki. A leletek többsége edénytöredék, de számos pattintott és csiszolt kőeszközt is találtunk.
Az ásatás túloldalán, az északnyugati kiszögelésben az előző korszaknál kb. 1000 évvel fiatalabb leletek kerültek napvilágra. A középső rézkori, igen izgalmas nevű, Tűzdelt barázdás kerámia kultúrája, vagy egyszerűen csak Furchenstich kultúra időszakából származó település nyomaira bukkantunk. Ebből az időszakból tavaly már egy idol töredéke is előkerült, így remélhettük, hogy további szép tárgyakkal gazdagodunk. Szerencsénkre több díszített edény, orsókarika, illetve egy újabb kultikus szobrocska töredéke is napvilágra került.
Meglepetés volt, hogy előkerült az a két késő bronzkori urnasír, amelyekkel egykorúakat még tavaly novemberben tártunk fel. Ezek alapján a domboldalon több kisebb sírcsoporttal számolhatunk ebből a korszakból.
A feltárási terület északkeleti részén, a domb alsó felén késő vaskori (kelta) lakóházak sorakoznak. Ezek a Kr. e 2. században épülhettek. Az épületek félig földbe mélyített házak voltak, a padlójuk a talajszinttől 1 méterre lehetett. A sátortetőt szalma vagy nád fedhette. Ebből a korszakból nagyon sok gondosan kialakított edényt találtunk. Sajnos nem mindig egészben, így a restaurátorainknak rengeteg dolga lesz, mire a töredékekből összeállnak a tálak, korsók, fazekak. Ezek mellett egy vas lándzsa hegye, bronz tárgyak töredékei, illetve két ezüstpénz került elő ebből a ugyanebből a korból. A kelta pénzek megyénkben nagy ritkaságnak számítanak.
Hasonló épületek lehettek itt a római korban is. A korszakok változását legjobban a kerámiából készült edények változása mutatja meg nekünk. Az edények készítési technikája, formája, díszítése elárulja, hogy melyik időszakban készülhetett és milyen népcsoport hagyatéka. Persze ennek megállapításához sok-sok gyakorlat és tapasztalat kell.
A középkorban ezen a területen nagy valószínűséggel egy Terpény nevű falu lehetett. Erről vall a terület elnevezése (Nemestörpön-dűlő, a 19. századi térképeken Nemesterpen dűlőként szerepel). A falu első írásos említése 1270-ből származik, a leleteink azonban ennél nagyjából 100 évvel korábbiak, a 12. századra datálhatók. Sőt egy Szent István által veretett ezüst dénár is előkerült. Azonban ezt már talizmánként használhatták, mert az érmét átfúrták. A település egy oklevél szerint a 15. században már Pölöske várának tartozéka volt. A falu valószínűleg a török korban néptelenedett el. A lelőhelyen összesen 11 középkori házat tártunk fel. Ezek egymástól 15-20 m távolságra helyezkedtek el, nagyjából egyvonalban. Ez egy szeres jellegű településszerkezetre enged következtetni.
Ezek hasonlítanak a késő vaskori házakra, csak az alapterületük kisebb. A középkori házak mindegyikében volt kemence is, ami állandó szállásra utal. A házak mellett sütőkemencéket, és tárolóvermeket is találtunk. A kerámialeletek mellett több középkori pénz is előkerült. Ezeket a tárgyakat azoknak az önkéntes fémkeresősöknek köszönhetjük, akik a feltárás munkáiban részt vettek.
Hogyan néztek ki egykor ezek az épületek? Valahogy úgy, mint Matula bácsi kunyhója a Tüskevárban. A padlójuk a föld felszínnél mélyebben volt, a tetőt, melyet két oszlop tartott nád vagy rozsszalma fedte. A ház oldalát agyagozott sövényfal alkotta. A fekhelyek a ház oldalsó részén kialakított padkán lehettek. Úgy ahogy ezen a rekonstrukciós rajzon látható.
Ezzel mind térben és időben is végigértünk a feltáráson. Rövid beszámolónak indult, de egy kicsit hosszabbra sikerült, ahogy a nyílt napi sétánkhoz hasonlóan.
Természetesen minden említett korszakról, vagy akár az egyes tárgytípusokról, jelenség típusokról is külön-külön lehetne egy-egy bejegyzést írni, de ez a leletek kiértékelése, és a feltáráson találtak feldolgozása után lenne teljes. A szombati programon a feltáráson előkerült ezüst és bronzpénzek nagy érdeklődést keltettek. Ezért a következő bejegyzésem ezekről a csillogó ezüstökről fog szólni.
A tervezett M76 autópálya Mérnökségi telepének területén a régészeti feltárást a Göcseji Múzeum a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. és a Várkapitányság Nonprofit Kft megbízásából végezi.
Korszakok táblázat 1.-3.: Forrás: Magyar régészet az ezredfordulón. (http://www.ace.hu/curric/elte-archeometria/irodalom/Magyar_regeszet_az_e...)