A kávézás öröme (Kávékereskedelem és kávéházak Zalaegerszegen) | Göcseji Múzeum

A kávézás öröme (Kávékereskedelem és kávéházak Zalaegerszegen)

Nagyon szeretem a kávé illatát, ugye nem vagyok ezzel egyedül?  Hát még a tejhabos kávét egy kis fahéjjal és kakaóval! Vásároltam kávédarálót is, hogy legalább ünnepeken őröljem a kávét, és úgy főzzem le kedves zöld kotyogómmal a fekete finomságot. A kávéfőző ugyan kicsit megviselt, mert a zománc nem jól tűri, ha a lángon felejtik, de ez sajnos, ha ritkán is, de előfordul.  Válogatok kedvenc csészéim között, beleöntöm a kávét, megpúpozom habbal, és indulhat a nap.  

A mai, kapszulával működő kávéfőzőkben készült kávét is becsülöm, persze legjobb, ha a megjelenésében is elegáns kávégépből folyó kávét ihatok egy szépen berendezett kávézóban valakivel, egy jó beszélgetés kíséretében, ahogy ezt milliók teszik szerte a világban.  

Múzeumunk gyűjteményében számos kávézással kapcsolatos tárgy található. Nemrégiben Kiss Nóra kolléganő írt a kávé történetéről, ez alkalommal be is mutatott néhányat. Így a kávépörkölőt is, mely sok háztartásban segítette a finoman pörkölt kávé elkészítését, saját ízlés szerint.   

Ám mindig előkerülhet egy-egy újabb darab. Így Válics Ferenc késműves 1934-ben épített házának konyhaszekrényében egy kis dobozka, gyanús színű, legalább 80 esztendős kávébabbal, padlásán pedig egy kis zsírpapírból hajtogatott, bélelt, nyomtatott zacskó. A közkedvelt, elegáns Kossuth utcai Németh László-féle vegyeskereskedés kínálta ebben a kimért kávét.

A zacskó hátára is rányomtatták a kitűnő török kávé elkészítési módját.

1915-ben született édesanyám is szerette a török kávét, emlékeim az 1960-as éveket idézik. Nagykanizsai lakásunk konyhájában reggelente kinyitotta a tűzhely, nekünk inkább sparhelt, tűzterének ajtaját, elrendezte benne az apró gyújtóst, a kis barlangba újságpapírt gyömöszölt, gyufával meggyújtotta, aztán ha már jól izzott, nagyobb fadarabokat is tett rá. Hamarosan meleg lett a vaslap, amire egy nyeles edényt állított hideg vízzel, és mehetett is bele a tekerős, fából készült darálóval finomra őrölt, illatos kávé. Egy-két rottyantás, kavarás, majd türelem, hogy leülepedjen a zacc, és ihatta is a finom főzetet.

Gerencsér László zalaegerszegi kereskedő, ahogy felesége elbeszéléséből tudjuk, 1932-ben kapott engedélyt üzletnyitásra. Boltját Árvay Lajosné házában, az olai ferences templom mellett nyitotta meg. Az üzlet portálja egy 1935-ben készült fotóról ismert, amikor kirakatversenyt rendeztek a helyi üzletek, a portál előtt Feili Antal kereskedő segéd, aki berendezte a kirakatot.

A múzeumunkba került vörösréz kávéadagoló a cukorkás pult és a pénztár mellett állt.

Saját kávépörkölőjük is volt. A forgatható karú edény egy állványon állt, s a bolt előtt szoktak pörkölni, hogy odacsalogassák a vendégeket. 

Zalaegerszegen a 19. század végén nyíltak meg a társasági élet kedvelt helyszínei, ez első kávéházak. 1884-ben Zala vármegye szabályozta a vendéglátóhelyek működését. Így a kávéházakra vonatkozóan ezt fogalmazták meg: 

„ Kávéháznak az az üzlet tekintetik:
a) a melyben kávé, tea, csokoládé, kimérési engedély tárgyát nem képező szeszes italok, hűsítő italok és ezekhez szükséges nedvek, fagylalt és végre az elősorolt cikkekkel fogyasztani szokott sütemények állandóan kaphatók.”
b) a melyben legalább 1 tekeasztal állandóan a közönség rendelkezésére áll.”
Az is megszabta, hogy „a Kávéházak nem nyithatók templomok, iskolák, kórházak és oly középületek szomszédságában, a melyeknek kellő használata ez üzletek zaja által akadályoztatnék”.   
Mégis, az egyik legismertebb, 1880-ban alapított zalaegerszegi kávéház a templom mögött állott, a Batthyány utcában. Még cukrászdaként alapította Kummer Mihály 1850-ben, majd fia, Kummer Gyula vette át a vendéglőt. Egy reklámja szerint a „legrégibb üzlet, kényelmes szórakozóhely, hetenként többször elsőrendű cigányzene, esténként.”  

A kávéházakban, vendéglőkben előszeretettel tartották üléseiket, rendezvényeiket a különféle egyesületek. A 19-20. század fordulóján szecessziós porcelán kávéskészletben kínálták a kávét a vendégeknek, aminek néhány darabja kerülhetett csupám múzeumunkba a család ajándékaként.   

A másik kávéházat Nemzeti Kávéház néven 1890-ben nyitotta meg Grünwald Mór a Körmendi (ma Rákóczi) utca elején, tekeasztallal is felszerelte, a következő évben cukrászdát is rendezett be. Később Központi Kávéház néven vált ismerté, ez volt a törzshelye az Építő Iparosok Szakegyletének is a 20. század elején.