Az emberi történelem során mindig voltak olyan eszközök, amelyek jelezték a közelgő veszélyt. A régebbi korokban ilyen lehetett egy kürt hangja, vagy a félrevert harang zúgása. De a világháborúk légoltalmi szirénái is olyan hangot adtak ki, melyet senki nem hallott szívesen, és valljuk be, ma is rémülettel töltene el a hangjuk.
Az egerszegi vár hírlövő mozsarának hangja is a veszélyre figyelmeztetett. Vészjelzés volt, hogy ellenséges hadak közelednek, és a végvári vitézeknek össze kell gyűlni, hogy megküzdjenek a fosztogatókkal.
Vészjelzés volt, hogy ellenséges hadak közelednek, és a végvári vitézeknek össze kell gyűlni, hogy megküzdjenek a fosztogatókkal.
Egerszeg török kori várnak fegyvereiből sajnos nem sok maradt ránk, és az elmúlt évek régészeti feltárásai is csak egy ágyúgolyót, és egy bronz ágyú töredéket hoztak felszínre. Pedig a korabeli várleltárak alapján 1587-ben már 3 ágyú és kilenc szakállas puska szolgálta a vár védelmét. Ebben a leltárban a „külső kapu felett való bástyán” említenek egy öreg tarackot a hozzá tartozó eszközökkel (Eöregh tharaczk zerzamaval). Az 1648-as inventárium 8 löveget és 4 szakállas puskát említ a várban. Ezek az eszközök valószínűleg a török hadak kezére kerültek, amikor 1664-ben kardcsapás nélkül elfoglalják a várat.
Az új kiállításunk egyik kiemelt tárgya egy hírlövő mozsár, mely a 17. század második feléből maradt ránk. Ugyan nem az egerszegi vár fegyvertárából származik, a pontos használati helye ismeretlen. Vásárlás útján került a Göcseji Múzeum gyűjteményébe 1985-ben. Formailag teljesen hasonló az egykor itt szolgálatban lévő jelzőeszközzel.
A hírlövő mozsarak nem fegyverként szolgálták az egykor itt szolgáló végvári vitézeket, mégis fontos szerepet töltött be a végvárak életében. A zalai végvárvonal (Kanizsa ellen vetett végvidék) több kisebb erősségből állt. Ezek a kisvárak az ellenség közeledtét egymás között ágyúszóval jelezték. A jelzés alapján a végvárak katonái a parancsnok által kijelölt helyen gyülekeztek, és együttes erővel vették fel a harcot a törökkel.
Batthyány Ádám főkapitány 1644-es rendtartása a következőképp fogalmaz:
„Ha Egerszegre jön elsőben a hír, hogy a török vagy Lentin felül, vagy az Őrségre, vagy a Zalán által menne, akkor Egerszegről kettőt lőnek az öreggel, Kemendről is egyet Szentgrót kedvéért és akkor is tartozzék a kemendi kapitány a hagyott helyre hírt adni, hogy Egerszegre siessenek.”
A rendtartásban leírtak alapján az egerszegi hírlövő mozsár, vagyis az „Öreg”, hangja Kemendig, illetve Körmendig is elhallatszott.
Tudom, hogy ezt az ágyút már soha nem fogjuk megtölteni puskaporral, és elsütni, de nagyon kíváncsi lennék a hangjára, és arra, hogy a jelzését ma is meghallanák-e a kemendi várhegyen.