Minden év április 16-án emlékezünk meg a Holokauszt magyarországi áldozatairól. 1944-ben ezen a napon kezdődött meg a magyar zsidók gettókba tömörítése Kárpátalján. Mintegy 400 ezer zsidó vallású embert zártak gyűjtőtáborokba az ország különböző pontjain és indultak el velük a szerelvények a hírhedt koncentrációs táborokba.
2021 szeptemberében Zalaszentgróton egy magánház építése közben egy elrozsdásodott trezort fordított ki a földből a munkagép. Az egykor szebb napokat látott számzáras széf a zsidó vallás különböző fémből készült kegytárgyait, több pár bőrcipőt, imaszíjakat, könyveket, iratokat rejtett. A napvilágot látott tárgyak történeteket mesélnek el, egy szörnyű, kegyetlen időszak történetét. A valaki számára féltett kincsek 77 év távlatából elevenítik fel a múltunk egy szomorú korszakát.
Az előkerült vallási tárgyak közül az egyik leginformatívabb darab egy pajzs alakú ezüstözött réz TÓRAVÉRT, melyen a tízparancsolat kettős kőtáblái, mellettük ágaskodó oroszlánok láthatók, a tóra koronáját megjelenítő osztrák császári koronával a tetején. A tóravérteket a feltekercselt, textilbe csomagolt tóratekercsekre (zsidók szent könyve) akasztanak a lánc segítségével, azzal a céllal, hogy megkülönböztessék egymástól a tekercseket azokon az ünnepeken, amikor több tekercsből olvasnak. Bizonyos közösségekben csupán dekoratív szerepet tölt be egy tóravért, de számos európai területen gyakorlati rendeltetése is van: ezekre írják fel, hogy a zsinagóga tulajdonában levő több tóratekercs közül melyiknek mi a funkciója, kik a tóra tulajdonosai. A Zalaszentgróton fellelt domborműves darabon olvashatunk egy donátorfeliratot: „Chevra Kadisa tulajdona Zalaszentgrót. 1930.” Ebből következtethetünk, hogy az elrejtett kincsek a zsidó közösség egyik legfontosabb egylete, az un. Szentegylet vagyis a Chevra Kadisa tulajdonában állhattak. Ez a zsidó temetkezési szentegylet valószínűleg olyan régi, mint maga a hitközség. Pontos alapítását nem ismerjük Zalaszentgróton, de egy alapszabályát őriz a megyei levéltár 1912-ből. A Chevra Kadisa a zsidóság legősibb intézménye, minden zsidó hitközségnek fenn kell tartania egy ilyen egyletet, vallástörvény írja elő a meglétét. Feladata a halottak eltemetése, ő a tulajdonosa a temetőknek, a temetésre vonatkozó eljárások is az ő hatáskörébe tartoznak. Emellett a betegek, szegények gyámolítása is a feladata volt.
Ugyancsak gyönyörű darab egy ezüst TÓRAMUTATÓ, mely egy kinyújtott mutatóujjú jobb kézre emlékeztető fém tárgy. Ez a Tóra szövegének követését segíti elő, ugyanis a Tórát kézzel érinteni illetlenségnek számít. A középkorban még textildarabbal takarták le a pergament, ami sormutatóként is szolgált. A 16. századtól használták a tóramutatókat, amiket gyakran fémből, fából, csontból készítettek és gyakran kéz formájú volt. A végére praktikus okokból sokszor láncot fűznek, ennek segítségével akasztják rá a tekercsre a mutatót, hogy következő alkalommal is könnyen megtalálják.
A legizgalmasabb kérdés, hogy a fellelt tárgyakat vajon ki rejthette el, miért, mit tudhatunk meg a tárgyak történetéről? Ezekre a kérdésekre csak hosszas kutatás után lehet válaszolni és még akkor sem mindegyikre.
Annyit biztosan tudunk, hogy Zalaszentgróton viszonylag régi zsidó hitközség élt. A 18. századtól vannak adatok a községben élő zsidó hitközségről, melynek tagjai főleg kereskedelemmel foglalkoztak, de számos malomtulajdonos is volt közöttük. Önálló zsinagógát építette, iskolát tartottak fenn. (A tárgyakat az egykori iskola területén találták.)
A közösség 20. századi története aztán hasonlóan alakult az ország, a megye más zsidó lakosaiéhoz. Zalaszentgróton 1944. május 15-én rendelték el a gettó felállítását, körülbelül azon a területen, ahol a tárgyakat is megtalálták. A túlzsúfolt terület lakosságát végül 1944. június 16. előtti napokban a zalaegerszegi gettóba szállították, ahonnét, mint a történet többi része más ismeretes, koncentrációs táborokba kerültek.
A második világháború után a nagyon kevés túlélő megpróbálta újjászervezni a hitközséget, de számuk rohamosan csökkent, asszimilálódtak. Ma már csak a zsidó temető, a Holocaust emlékmű őrzi ezeknek az embereknek az emlékét.